Ha egy kiváló fényképész kiváló fotókat készít, abban nincs semmi rendkívüli. De ha egy diplomás kertművész nyergel át fotográfusnak, sőt, díjat díjra halmoz és lesz fontos mozgatórugója a fotóséletnek, az mindenképp számot tarthat az érdeklődésre. Balla András a Budapesti Kertészeti Egyetem elvégzése után, 1975-ben vágott neki komolyan a fényképezésnek. Hagyományos, százéves kamerákkal is dolgozik, s ezt a tudást is tovább adja tanítványainak. Művészettörténeti tanulmányai átszövik fotográfiai tevékenységét. Esztergomban él, kertépítő mérnökként és fotóművészként, az Esztergomi Fotóklub vezetőjeként és alapítójaként munkássága meghatározó a helyi művészek körében, és a város valódi kulturális életében.
A Magyar Fotográfusok Házában látható kiállítása Balla kert-képeit, képzeteit foglalja magába. A kertművészet csúcspontjaitól, franciaországi és olaszországi reneszánsz-barokk kertek képeitől jutunk napjaink, közelmúltunk magyar hobbi-kertjeiig.
Kasza Gábor munkája
Kasza Gábor legfrissebb sorozata korunk egyik legégetőbb kérdését, a fenntartható környezet problematikáját elemzi. A fotográfus, aki a tánc és a fizikai színház inspirálta fényképezés gyakorlatából érkezett el a megrendezett fotográfia területére, egyike azoknak a művészeknek, akik gyakorta változtatnak látásmódjukon, hogy sorozataikban a módszeres művészeti kutatás során saját nézőpontjuk is a vizsgálódás tárgyává váljon.
Kasza színre vitt fotográfiái szürrealista, negatív víziókra emlékeztetnek, az esztétikum és a koncept egymásba szövődésével működnek. Szorgalmazzák az abszurd és a megszokott ütköztetését, s igyekeznek kibillenteni rögzült észlelési habitusunkat. Képi nyelvének szimbolikája és a fényképek realista-voltának találkozásából és ezek egyidejű elválásából létrejött hatás a művész munkájának eszmei gyújtópontja. Az Y címe és formája is egyfajta kényszerű állásfoglalás jelképe, amely mindannyiunk számára felszólítás, hiszen az egész emberiség a Kasza által is megfogalmazott kikerülhetetlen ?válaszút? előtt áll. Az Y sorozat azon túl, hogy a felelősségre és egy tudatosan választható útra, életfelfogásra hívja fel a figyelmünket, egyszerre identitáskutatás és társadalomkritikus (ön)reflexió is.
Szamosi László SzamiMáz című tárlatán eredetileg szép, fiatal emberek, a fotográfus által megálmodott arcfestéssel, az ahhoz kitalált háttérrel, környezettel láthatók. Ha valakinek a múlt század legeslegelejének expresszionista festményei jutnak eszébe a fotó láttán, az az álmoskönyv szerint még nem okvetlenül jelent rosszat sem neki, sem a szerzőnek. Azt mondják ugyanis, hogy az expresszionizmus nem az ábrázoló, hanem a kifejező művészeti formák, stílusok egyike, s mint ilyen, biztosra vehető, hogy az expresszionista művész ellentmondásoktól terhelt, diszharmonikus világban él, s ezért választja a hatásos, erős, kontrasztos, szokatlan, intenzív kifejezésmódokat, az újszerű formai megoldásokat.
