Késenlét

- A tárgykultúra-történetet oktató Ernyey Gyula tanár úr gyakran tartja az óráit a vendéglátóipari múzeumban - válaszolja az Eszemiszom című kiállítás egyik szervezője, Ádám Krisztián fémműves tervezőművész, amikor azt kérdezem: miért épp a Szent István téri múzeumban rendeznek most tárlatot. - Nálunk, fémműveseknél a hallgatók többször végignézik a vendéglátóipari gyűjteményének régi evőeszközeit, edényeit és más használati tárgyait, hogy folyamatában lássák ezek formaváltozásait - magyarázza a művésztanár.

Hogy a MOMÉ-sok csütörtökön nyíló tárlatának anyagát hogyan tudják majd csoportokba rendezni, ezt még Ádám Krisztián sem tudja pontosan. Szervezőtársaival, a szintén fémműves Lipóczki Ákossal meg az egyetem szilikát tanszékét képviselő Máder Barna porcelántervezővel ugyanis holnap rendezik csak be a múzeum nekik szánt terét.

Ami biztos: hatvanszor hatvan centis, vagyis a klasszikus étkezőasztal méretnél valamivel kisebb posztamenseket kell majd megteríteniük úgy, hogy közben figyelik, az összeköltöztetett tárgyak "hogyan viselkednek egymással". - Vannak ugyanis, akik szikárabban fogalmaznak a terveikben, mások lágyabb formákkal dolgoznak. Meglátjuk, mi minden passzol majd egy terítékre - mondja Ádám Krisztián.

És elárulja azt is, a tárlaton nem csak a gasztronómia formatervezett kellékeit, rejtett zsebtitkokat is megmutatnak majd. Olyan tárgyakat, amelyek elegáns vacsora alatt - a papírforma szerint - nem biztos, vagy inkább, biztos, hogy nem kerülnek elő. Az egyáltalán nem elegáns degeszre zabálás esetére például diszkrét, acél gyógyszertartó dobozkát húzhatunk elő feltűnéstelenül, tele enyhet adó Bilagit tablettákkal. Arra a megint csak nem szokványos alkalomra, ha vacsorapartnerünket nem is ismernénk, bőr névjegykártyatartót ajánl a formatervező csapat. Azt az esetet pedig már egészen nyugodtan nevezhetjük extrémnek, ha unalmunkban bőrtokban lapuló bőrtáblás, fabábus malomjátékunk előhúzására kényszerülnénk.

És hogy a kecses kanalak, villák, kancsók tervezői mellől ne maradjanak el a technika virtuózai sem, a MOMÉ-s hallgatók közül azok is - abrosznyi - helyet kapnak a vendéglátóipari múzeumban, akik nem ívekben, csőrökben, mélyedésekben, hanem élekben, nyelekben, rugókban gondolkodnak. Vagyis látunk majd kotyogós kávéfőzőt az ipari formatervezőktől, és hónapokon át fejlesztgetett narancshámozót egy fémműves diáktól. Ez utóbbit - bár kifejezetten békés szerszám - Ádám Krisztián első ránézésre kézifegyvernek mondta volna.

Azt pedig, hogy a paradicsomhoz és lágy gyümölcsökhöz való gyümölcskéshez vagy a krokodilélű kenyérvágóhoz önmagában kevés a penge ötlet, az Eszemiszom tárlaton bemutatott tervek, skiccek bizonyítják. Ezekből kiderül: az iparművészetisek nem sokra mennének matematika nélkül. Űrmértékszámolás meg gondos talptervezés nélkül orra bukna a legkecsesebb kancsó.