(MTI) - Sümeghy Zoltán, az SZTE Éghajlattani és Tájföldrajzi Tanszékének adjunktusa a glóbuszokról szervezett egész napos konferencia előtt elmondta, hogy a korábban általuk is ismert földtérképet 1892-ben készítették Berlinben. Szerkesztője Henrich Kiepert, a kor egyik kiváló geográfusa és kartográfusa volt. A glóbusz a hetvenes évek óta állt a tanszéken, feltehetően a század elején az egykori Kolozsvári Egyetemről került át Szegedre.
Miután az idő igen megviselte, el kellett dönteni, hogy azonnal restaurálják vagy az enyészeté lesz. A tanszék vezetése az utóbbi mellett döntött, és akkor derült ki, hogy a glóbusz két térképet rejt.
A XIX. század végén már igen pontosan fel tudták mérni a földrajzi pontokat, a térképezés matematikai alapjait is kidolgozták, így meglehetősen pontosak az adatok, kivéve azokat a déli pólus körüli területeket, amelyeket még nem nagyon ismertek akkoriban - fejtette ki a szakember.
Az eredeti térkép alatt egy csaknem tíz évvel korábbi pihent. Az 1883-as térképre - felületi sérüléseiből következtethetően - csak később húzták rá a frissebbet. Okát nem tudni biztosan, de a szakember szerint magyarázat lehet, hogy abban a korban gyorsan változtak az ismeretek, hamar elavultak, így a tulajdonos valószínűleg frissítést kért a glóbuszra. Ezzel a szerkezet megmaradt, csak az információ módosult rajta.
Ezek ma már dokumentumok a múltból, egykoron azonban aktívan használták őket, például az oktatásban. A csaknem embermagasságú szerkezetben a földgömb csaknem nyolcvan centiméter átmérőjű. A szerkezet értékét nagyon nehéz meghatározni, de az ilyen méretű glóbuszokból az eddigi ismeretek szerint pusztán négy darab van a világon - tette hozzá Sümeghy Zoltán.
Miután a restaurálási munka az eredeti egy térképről kettőre nőtt, a Nemzeti Kulturális Alaphoz pályázott az egyetem, és két és fél millió forintból elvégezték a munkát. A Képzőművészeti Egyetem elkészítette a földgömb és a szerkezet mását, amelyre rákerülhetett a felső, korábban ismert térképréteg.
Lente Zsuzsanna restaurátor elmondta, hogy a gömb alapja egy faváz, amelyen papírmasé- és gipszréteg-bevonat van, erre cikkelyenként ragasztották fel a színes litográfiát. A külső bevonata finom lakk, amely védi a térképet a szennyeződéstől és kis mértékben a fénytől.
A szakember szerint a készítés technikája olyan magas fokú, hogy a mostani tudással is nagyon nehéz megvalósítani. A gömböket egyébként digitalizálták is. Létezik egy kezdeményezés, amelynek keretében a világban fellelhető glóbuszokat összegyűjtik, és az interneten bárki megtekintheti őket a Virtuális Glóbuszok Múzeumában a http://terkeptar.elte.hu/vgm/ webcímen - árulta el a restaurátor.
