"Nem vagyok a szavak embere, nem is értek jól a szavakhoz, jobban szeretem, ha a munkáim beszélnek helyettem - és remélem, mindenki meghallja, amit csak neki mondanak el. Személyes tárgyakat készítek, aprólékos, gondos munkával, csomóról csomóra építem fel őket, beléjük kötöm magam - napok, hetek, hónapok egy-egy darabban az életemből - magamat mutatom rajtuk keresztül. Bennük van egy korábbi életem, női létem kérdései, amelyeket folyton újra kellett csomóznom, amelyek vissza-visszatérnek, mert változunk és változnak a kérdések, változik a nőiességünk, változik a nőiségünk megélhetősége. Kezemmel formáztam őket, szálakból csomónként építettem kupolákat, az életemet tanultam összeszőni az álmaimmal, mire végül az álmaim életre keltek, megszólaltak, és most ott vannak ékszerbe bújva, fejdísznek öltözve, hogy valaki más megtalálhassa őket és saját magát hallja meg bennük. Köszönöm, hogy alkothatok, hogy elmondhatom általuk ? anya vagyok, anyjuk vagyok, most még inkább, mint valaha: mert legszebb női szerepemet élve már tudom, mekkora ajándék alkotni tudni, adni, nevelni, terelni szeretni és szeretve lenni; apró kezeket féltve fogni." - Kárpáti Rácz Judit "Kísérletező alkat vagyok. Az ősi kultúrák szellemi értékeit kutatom, tárgyi emlékeiket tanulmányozom. Egyedi kézműves technikákkal alakítom tárgyaimat: táskákat, cipőket, fejfedőket, bútorokat, vagy éppen dobokat. Alkotásaimat többnyire két természetes anyag: a fa és a bőr harmóniájára építem és szobrász attitűddel organikus, de használható tárgyakká formálom. A Magyar Iparművészeti Főiskola hallgatójaként ismertem meg a bőrfűzés egyik különleges változatát, amit a japánok a szamuráj vértezet készítésében használtak. A tárgyrekonstruálás során közelebbről is megismert szerkezet további ötleteket adott számomra. Kísérleteim eredményeként sikerült saját fűzési technikákat kifejlesztenem. Többféle tárgytípuson keresztül boncolgattam az általam kialakított fűzésekben rejlő grafikai és alakformálási lehetőségeket. Alapvetően kétféle bőrfűzéssel dolgozom, melyek egyes tárgyaimon (táskák, cipők, fejfedők) együtt is szerepelnek. Az egyik fűzéstípus átmenetet képez a szövés és a lószerszámok készítésében használatos élfonás között; alkalmazásával összefüggő bőrszövet képezhető. Organikus, szoborszerű tárgyaim (táskák, hátizsákok, cipők, fejfedők, "Lendülőke") megformálásában ezen technikának a dekoratív és plasztikus tulajdonságai vezéreltek. E bőrfűzési mód síkban történő alkalmazásakor a szálak léptékváltásával más-más raszter alakítható ki, a bőrcsíkok színének és a fűzés irányának változtatásával pedig geometrikus mintákat lehet létrehozni. A másik fűzéstípust Japán őslakói, az ainu népcsoport ősi kultúrájából merítettem. Tutajkészítésben használatos, bambusznádak, vagy farönkök összekötözésére szolgáló technikájukat fejlesztettem tovább. Módszerem lényege, hogy sablon szerint perforált falapokat rögzítek egymáshoz egyedi bőrfűzéssel. Az eredmény: az egyik irányban merev, a másikban viszont rugalmas szerkezet, amely zsanérként is működtethető és elsősorban geometrikus, térbeli alakzatok kialakítására alkalmas. E dekoratív, egyszerű, de aprólékos munkát igénylő szerkezet adta az alapötletet az utóbbi időben készült munkáimhoz: a bútorokhoz. A formák tervezésében egyszerűségre törekedtem, hogy a szerkezet tisztán érvényesülhessen: a fa tartó szerepet játszik, a bőr rugalmasan összetart, ívek mentén történő mozgást enged a fának, a zsanér szerepét is betölti. A fa elemek, beleértve a polcokat is kizárólag bőrfűzéssel épülnek össze, hangsúlyozva a két anyag harmonikus kapcsolatát. A munkáim tervezői szemszögből egymásra épülnek. Kezdetben öltözék kiegészítő tárgyakat: táskákat, cipőket, fejfedőket terveztem. Később a bennük fellelhető szoborszerűség arra ösztönzött, hogy elszakadjak az emberi testtől és az önálló térplasztika felé forduljak, így születtek a bútorok. A további fokozatot a hangadó tárgyak jelentették. Ehhez az ötlethez úgy jutottam el, hogy szerettem volna olyan tárgyakat alkotni, melyek nem csupán funkcionális térplasztikák, hanem képesek az emberrel kommunikálni, zenei hangon megszólalni. A háromdimenziós tárgyi világból így a negyedik dimenzióba: a hangok birodalmába léptem. Legújabb műveim tehát a hangadó tárgyak témakörébe tartoznak. Az ősi afrikai ütőhangszerek tanulmányozása után alkottam meg saját dob-kollekciómat. A hangszertervezés felemelő élmény, de meglehetősen bonyolult feladat, tudományos megközelítést és nagyon sok munkát igényel. Ám oly mértékben lenyűgözött ez a világ, hogy úgy határoztam, folytatom a hangadó objektek sorát, ezúttal hangszer-ékszereket terveztem. A kis méretek ellenére csengő tisztaságú hangzás elérése törekedtem. Ennek érdekében a hangszerkészítő mester tanácsára, aki a tárgyak hangolásában segítségemre volt, kifejezetten nagy fajsúlyú, sűrű szerkezetű ékszerfákat kellett használnom. A 10 hangú hangsort" - Pinviczki Judit A kiállítás helyszíne: 1015 Budapest, Batthyány u. 65. A kiállítás megtekinthető: 2005. április 21. - május 13. Nyitva tartás: keddtől szombatig 12-18 óra között. Megnyitó: 2005. április 21. 18 óra A kiállítás megnyitja: Deés Enikő textilművész, a MIE Textil Tanszékének vezetője Kép: Pinvinczki Judit munkája
