A díjazott munkákból rendezett kiállítás elgondolkodtatja a Mezőgazdasági Múzeum emeleti oldaltermébe véletlenül betévedő látogatót. Faragott kapuzatokat, finom bőrcsizmákat, tűfestett tojásokat, hagyományos szövés- és hímzésmintákkal díszített, évszázadok kézműves technológiáját maradéktalanul tovább folytató tárgyakat láthat. A 2008-as bemutatóból - néhány műfajtól eltekintve - szinte a teljes magyar kézművesség spektruma áttekinthető, a bútorkészítéstől a textilremekeken át az épületdíszítményekig. Az anyag- és színvilág változatlan, a kézműves minőség új jelentésbe helyezi a tökéletesség mai fogalmát. Az eseményt minden évben megrendezik, miniszteri védnöke van, az iparkamara elnöke személyes ügyének érzi a pályázat sikerét, a mesteremberek az ünnepi alkalomra ellátogatnak Budapestre, és valóban megtiszteltetnek. A címátadó ünnepségen egy neves operaénekes énekelt - civilben maga is szobrászmester.
A múlt értékeinek megtartása a globalizáció kellős közepén valóban kiemelt fontosságú gesztus, hiszen a szabad piac és a teljes gépesítés minden téren az egyedi munka, a kézműves-tevékenység ellen dolgozik. De ha már ilyen súlyt kap ez a szakmai zsűrivel is helyesen megtámogatott pályázat, vajon miért nem kerülhetett a kiállítás az Iparművészeti Múzeumba, ahol jóval nagyobb figyelmet kapott volna? A magyar kézművesség még mindig fantasztikusan gazdag, még mindig nem sorvadt el az egyedi alkotói hajlamokat a hagyományos eszközökkel egyesítő kifejezési vágy, érdemes lenne komolyabb nyilvánosság fókuszába helyezve, egyértelműen művészi értékként felmutatni.
