A terhesség mostanában több téren is egyre komolyabb témává nőtte ki magát: a politika, a divat, a média, a vallás az anyává válás különféle oldalait ragadja meg, egészen a botrányig. A társadalom ? ezek kapcsán is ? érdeklődni kezdett a terhes nők iránt: meddig terjednek a jogaik, választhatnak-e maguk a szülési módok között, és egyáltalán, megmutathatják-e őszintén az állapotukat? Fábián Évi két sorozatot szentel a kismamáknak és mindkettő elég sokkoló már első pillantásra.
A Makett Labor kiállítóterében egy nagy körben helyezte el az életnagyságúra felnagyított fotókat. Kívül ? logikusan ? a kismamák szereptípusokat mutatnak fel. Elszánt tekintetű gárdista lány, kilátszó pocakkal. Ezüstlaméba öltözött cicababa, parókával, szemmel láthatóan a nyolcadik hónap vége felé. Ökoanyuka, fehér lenvászon cuccban, inge a hasán végig kigombolva, kezében egy alma, arcán angyali mosoly. Kismama foltos terepszínű öltözetben, kezében egy mindjárt repülő tégladarab. Szerény, komoly pocakviselő, kokárdával és bocskai-gombolásra hajazó selyemkabátban. Várandós titkárnő, tűsarkúban, nett fekete kosztümkében. Minták, amelyek néhány nap vagy hét múlva a pocakból előbújó emberkéknek viselkedési normát, keretet, bázist fognak jelenteni. Most még variálhatók, de a szülés mindent örökérvényűvé tesz: onnantól már kettejüket alakítja a kiválasztott szerep. A szereppel együtt értékek, fogalmak, utak nyílnak meg és zárulnak be a jövevény előtt. A sorozat arra a ritkán felmért felelősségre világít rá, hogy választott szerepeink, preferenciáink milyen mélyen befolyásolják, alakítják gyermekeink életét.
A körön belül maguk az anyák a főszereplők, úgy, ahogy vannak, csak egy fekete bugyiféle és egy melltartónak használt textilsáv minden díszük. A többi, az anyajegyek, az itt-ott kibukkanó szárszálak, a megroggyant idomok, kéken folydogáló erek és duzzadó mellek a jövőről beszélnek. Fölöttük, mintha a szférák zenéje szólna, a kismamák mosolya mindent elmond: büszkék a torz testre, szépnek látják a normától teljesen eltérő önmagukat, boldogok ebben a furcsa test-ruhában. Ez az anyaság lényege, nem a mindent eltakaró leplek, nem a görcsös karcsú-akarok-maradni. A másság, a plusz, a saját szépség kerekedik felül a képeken.
Tekinthetjük a felvételeket a legfrissebb divatfotóknak is. Az új trend, az anyaság kihangsúlyozása, ha őszintén, következetesen vállalja fel fotós és kismama, ilyen fotókban csúcsosodik ki. A két sorozat ilyen egymásba foglalása pedig telitalálat: leképezi a jelenlegi magyarországi hadszíntér állását a gyerekvállalás, a média, az alapvető jogok és a következő nemzedék iránti felelősség folyamatos ütközetei nyomán.
