Fehér László három évtizedet felölelő munkássága különleges atmoszférájú figuratív festészetet teremtett, amely a 70-es évek fotorealista műveitől indulva mindvégig megőrizte a fényképezőgép tárgyilagosságát, ugyanakkor minden egyes alkotói periódusában sikerült felülemelkednie az ábrázolt alaphelyzet konkrét tér és időbeli utalásain. A tipikus Fehér-féle képi világ rendkívül koncentrált és fegyelmezett, monumentális méretű vásznait egy-egy nagy motívum uralja, míg a háttér semleges, konkrét történelmi-geográfiai utalásoktól mentes. Festményeit szemlélve minden elemét könnyen, gyorsan beazonosíthatjuk: gyermek, felnőtt, család, autó, lépcső. stb. Mégis ezután kezdődik a valódi szellemi kaland: honnan származik a képekből áradó nyugtalanító feszültség? "Fehér festményei nem rejtvények, s így meg sem fejthetők. Van bennük valami titok, ami felkínálja magát a szemnek és a gondolkodásnak, de mint egy kacér lány, nem adja teljesen oda azt, amit megígér. Minden nézésnél újra kell udvarolni a képnek. Bár már ismerősünk, intim viszonyban állunk vele, álmunkban is magunk elé tudjuk idézni, de azután egyszerre megint másnak mutatja magát, mint amilyennek megismertük." (Heller Ágnes, filozófus) A KOGART Házban most az elmúlt négy év alkotásai kerülnek bemutatásra, ez az anyag első ízben látható együtt Magyarországon. Fehér legfrissebb alkotásai szerves folytatását képezik eddigi életművének, különlegessége, hogy igen sok portrét és önarcképet láthatunk. A művészet történetében csemegének számít, ha betekintést nyerhetünk az alkotó önvizsgálatába (önarckép-sorozat) és családtagjaihoz fűződő érzelmeibe (családtagok portréi). Ezen művein is főként kétféle portrébeállítással dolgozik: a szembe néző arcképek egyenesen, keményen állják tekintetünket. A profilból vagy más oldalnézetből ábrázolt figurák, pedig mintha ügyet sem vetnének ránk: kitekintve a képtérből, elgondolkodó arckifejezésükkel távol vezetnek bennünket a képtértől. 2004-es sorozatán kiemelkedő szerepet kapnak a mesterséges fényforrások (gyertya) és az ebből adódó különös árnyékok, amelyek lehetővé teszik, hogy ugyanaz a modell (Judit, a művész lánya) egész más jellemzőkkel jelenjen meg. Korábbi alkotásaitól eltérő, új színhasználat jellemzi a gyertyafényt vizsgáló sorozatot: a pasztellek helyére harsány, meleg színek kerülnek. Meghittség és titok, csoda és dráma szinte vibrálóan villódzik a képeken. Kevés, de jellegzetes - a művészet történetében szimbolikus jelentéssel bíró - tárgy szerepel ezeken a képeken: füles sapka, létra, koponya, gyertya. A hétköznapi jelenetek túlmutatnak önmagukon. A különös beállítások és meglepő képkivágatok sokszor az abszurd humor és a szürreális képzettársítások révén keltenek feloldhatatlan feszültséget. Műveit a többértelműség, az érzelmi telítettség, a pillanat intimitásának festménybe fagyasztása és az utalásokban gazdag előadásmód jellemzi. A kiállítás helyszíne: KOGART Ház, 1062 Budapest, Andrássy út 112. A kiállítás megtekinthető: 2005. március 22. - május 15.
