(MTI) ? A szeptember 11-ig látható installáció címe Apolitico és részét képezi egy olyan kiállításnak, amelynek témája meglehetősen keménynek tűnik egy vidám nyári üdülőhelyen: a művészet és a politika, vagy inkább a politikák kapcsolatát vizsgálja. Az érdekes meközelítésről a párizsi Le Monde számolt be, idézve Sylvie Mallet polgármestert, aki feltette a kérdést: "Vajon csak azért, mert nyár van, tiltani kellene azt, hogy egy kicsit eltöprengjünk a világ állapotán"?
Ashok Adicéam, a kiállítás kurátora 32 művészt kért fel arra, hogy elgondolkodtató munkákkal gazdagítsa a nyári szemlét, amelynek címe Big Brother: a művész a zsarnokokkal szemben. Az Apoloticótól néhány méterre Kendell Geers (1968) dél-afrikai művész nagy neoninstallációja látható: az angol believe, magyarul hinni szó, amelynek három központi betűje ? lie ? más színben fénylik. Lie azt jelenti: hazudni.
A dinard-i művészeti palota falain belül látható kiállítási anyag is elgondolkodtató alkotással kezdődik: a kínai Csang Huan, aki 1965-ben született és Sanghajban él, monumentális Buddha-kezet öntött olyan más bronzszobrok darabjaiból, amelyeket a kínai kulturális forradalom (1966-1976) idején törtek össze Tibetben.
A kiállítás több részre oszlik, a totalitarizmus különböző arculatait mutatja be. A múltba visszatekintve felidézi Ka:the Kollwitz (1867-1945) művészetét, a német festő- és szobrásznőt a nácik megfosztották tanári állásától és betiltották kiállításait. A dél-afrikai William Kentridge (1955) egyik videója Mussolini etiópiai hódító háborúját leplezi le.
Andrej Molodkin a 2009-es velencei biennále orosz pavilonjában bemutatott művével szerepel, amelyen katonák vérét vegyítette kőolajjal ? a két anyagban az volt a közös, hogy mindkettőt a háború dúlta Csecsenföldön gyűjtötte össze. Dinard-ban Molodkin elmondta: a biennále alkalmával szervezett sajtóértekezleten azt kérték tőle küldöttségének vezetői, hogy ne feleljen az alkotásának politikai értelmét feszegető az újságírói kérdésekre, csak a metafizikai vonatkozásokról beszéljen.
Diktatúrává válhat a művészet is ? sugallja Ziad Antar (1978) videója, amelyen felülről filmez egy zongoristát, aki Mozart Török indulóját adja elő, ám egy olyan zongorán, amelynek nincsenek húrjai. Így csak a billentyűkön futkározó ujjak okozta zörejt hallani. Ha a néző behunyja a szemét, a hang katonai indulóvá változik, a csizmák csattogására emlékeztet.
Abszurd helyzetet fejez ki az olasz Maurizio Cattelan alkotása, amelyen az ő saját műveit forgalmazó képkereskedő, Massimo De Carlo válik áldozatává: a De Carlót, vagyis a világ egyik vezető galeristáját megtestesítő figurát a művész ragasztószalaggal a falra tapasztotta. A frusztrált művész a következő címet adta alkotásának: Egy tökéletes nap. Lázadás a képkereskedő ellen? Vagy éppen annak helyzetét akarta érzékeltetni a művész diktatúrájához képest? Dinard-ban van min elgondolkodni a nyári vakáció idején.
