"Vojnich Erzsébet (1953., festő, Munkácsy-díjas) fontos szereplője a kortárs magyar képzőművészetnek. Képei evidenciák. Nincs történetük, pedig emberlakta helyszíneket ábrázolnak többnyire, kívül vannak az időn, kívül a történeteken. Képei helyek, talán ismerős helyek, mert emlékeztetnek: magányosságra, vágyakozásra, a vágy utáni vágyakozásra. Állunk képei előtt, és tudjuk, ismerős helyen vagyunk. Üressége otthonos. Öröktől fogva itt vagyunk, öröktől fogva vagyunk. Üressége otthonos. Öröktől fogva itt vagyunk, öröktől fogva vagyunk. A magány nem fáj, csak van. Vagyunk. Nincs előtte és nincs utána: tömény metafizika. Nincs szüksége ideológiai támfalakra, Vojnich képei öröktől fogva léteznek. Azok is, amiket még nem festett meg. Vojnich képei fontos képek. Hat éve nem volt Budapesten önálló kiállítása" - Michelle Degré
