A most megnyílt kiállítások szervesen illeszkednek a Mai Manó Ház önként vállalt feladatainak sorába, miszerint a belvárosi műteremház feladata teret adni kortárs és történeti fotókiállításoknak. A Mai Manó Ház küldetése, hogy a magyar fotográfia képviselője és elhivatott támogatója legyen.
Csontos László, ügyvezető igazgató elmondta: "Meggyőződésem, hogy Sára Sándor és Kerekes Gábor képeiből készült kiállítások és kötetek nagyban hozzájárulnak a magyar fotográfia széles körű elismertségéhez és fejlődéséhez. Célunk, hogy a Mai Manó Ház, amely egyben a Magyar Fotográfusok Házának is otthont ad, a magyar fotóművészet szakmai központjává, pezsgő szellemi közösségévé váljon." Sára fotográfusi pályafutása - ahogyan ezt a könyv és a kiállítás bizonyítja - pontosan ugyanolyan teljes ívet ír le, pontosan ugyanúgy lépésről lépésre építkezve halad előre, mint filmes munkássága. A főiskolai felvételijére készült szociofotóitól, majd fekete-fehér fénykísérleteitől a cigányok, idős falusi emberek között, Erdélyben készített szociofotóiig, illetve nagyléptékű tájképeitől, filmes motívumfotókon át a portréfotóiig, fotós munkásságának minden műfaja helyet követel a magyar fotográfia történetében is. |
Kerekes Gábor itt összegyűjtött mintegy negyven fényképét (az életműve két évtizedét) hűvös logikával két részre bontja a tér és az idő tengelye mentén, pontosabban két metaforát alkalmazva. Az egyik a "hely", a másik a "mindennapok". A fotóművész által ábrázolt környezetet a "normális" városlakó kerülni szokta, kivéve a látványtervezőket és filmgyári berendezőket, akik forgatási helyszíneket keresnek, valamint azt a generációt, amely az 1960-as, 1970-es években kezdett a körülvevő társadalomban orientálódni. Kerekes Gábor nem egyszerűen titokzatosságra vagy romantikára vágyott pályakezdő korában - első képeit a korabeli kritika is új szociológiai szemléletmód megnyilvánulásaiként értékelte. "Mindennapjairól" szóló tudósításait nem kevésbé. |