Az igazság persze nem mindig egyszerűen befogadható. Az a torzító szemüveg például, amelyet Pasztircsák Laura még éles, kemény ásványdarabokkal is díszít, látszólag a külvilág hamis képét mutatja, de ha kivehetnénk a tárlóból, nemigen látnánk mást, mint amit a virtuális világ deformált tényei egyébként is közvetítenek. A tervező kísérletei a látványmódosító ásványszerkezetekkel valójában csak az észlelt kép és az érzékelés közé iktatott rétegekről mondanak kemény, józan ítéletet.
Ebből építkezik egy egészen más műfajban Sármán Nóra is: ő a menyasszonyi ruha ideáltípusából kivonja a test köré álszent módon megépített, merev, szemérmes rétegeket, és szaggatott felületekkel, lyukakkal és a habos fehér fodrok rebbenő fátylával inkább erotikus víziót varázsol a szűzies ruhakölteményekből. Stílustöréssel nem vádolható, mégis, az egész ruha hangulata átalakul, a test pontszerűen sejlik föl, a fátyolszerű matéria inkább csak jelzi az alkalom egyszeriségét, de nem takarja el a funkciót.
Még messzebb megy az illúziókat megtörő őszinteségben Trapp Gyöngyvér, aki ?ennivaló Vénuszokat?, XXL-méretű szépségeket öltöztet fel sütinek. A tejszínhab-fodrokon szétszóródó csokireszelék-minta, a redőkbe varrt cseresznyeszem, a rózsaszín máz a kiszolgáltatott, megalázott, fogyasztásra szánt nőiségről beszél. De nem csak ő építi bele a divatba a nemiség ilyen aspektusát. Poppre Orsolya manierista cipő- és táskakölteményei, a 30 centis talp-építményeken egyensúlyozó dísz-tömegek, vagy Bodnár Barbara rojtosra szaggatott, felületnek már alig nevezhető ruhái is a túlhajszolt, erőszaknak és társadalmi méretű kukkolásnak kitett mai nőről beszélnek. Nem oldják a nyomasztó víziót Gyöngyösi Renáta öltözékei sem, amelyek a népviseletet metálberakásos, hardrock stíluselemekkel fejelik meg, így utalnak a divat városi folklór karakterére.
A kifosztott nőiség mellett az idén a férfi identitás is megjelenik a tervek között. Csík Orsolya gendertanulmányaiban nemüket vesztett személyek viselik a zárt-nyitott, semmilyen szerepre nem utaló, de rendkívül elegáns öltözeteket. Fazekas Endre Ferenc férfiöltözetei viszont egy új ideálnak, a pacifista antihősnek készültek, aki a férfifölény kiélése helyett finoman, erőszak nélkül belehelyezkedik a hálózati demokrácia kínálta egyensúlyi helyzetbe: nem elfoglalja, hanem megkeresi a maga helyét. Az ő világa folytatódik Papp Anett tájléptékben szövött gyepszőnyeg-fotóin és Kele Ildikó népmesei típusokat megidéző öltözékein: itt sincs erőfölény, csak saját jogon élő, erős karakterek.
