Kis kapálózó karocskák

A spidron lényege nagyon egyszerű: két egyenlő szárú háromszög végtelen sorozatainak spirálszerűen térbe hajtogatott elemeiből áll. Egyik különös tulajdonsága, hogy olyan téri alakzatok hozhatók létre belőle, amelyek saját másolataikkal átfedések és hézagok nélkül kitöltik a teret. A másik, hogy a kombináció aperiodikus is lehet, vagyis a sorozatok nem ismétlődő szekvenciákból állnak. Új, tökéletes építőkocka, amiből az építő számára is váratlan térformák jönnek ki.

 

A spidronrendszert még feltalálója, Erdély Dániel grafikus, filozófus, geometriakutató (tessék választani) is szenvedélyes életjátékként űzi. Csakhogy a világ komolyan vette: a geometriai kísérletnek induló valami néhány év alatt igen vegyes rajongótábort gyűjtött maga köré. A matematika ugyanúgy a magáénak érzi, mint a kristályfizika, a számítógépes grafika és a szobrászat, a csomagolástechnika vagy az energetika. Lázasan érdeklődnek iránta a tudományos konferenciák. Az elektronikus levelezés jóvoltából naponta készülnek új spidron-változatok, Erdély és a spidron révén lett barátok, kutatótársak közös munkájaként.

 

Az első változat még 1979-ben készült, Rubik Ernő óráján, az Iparművészeti Főiskolán. Azután tíz évig semmi, majd a '90-es évek elején Erdély ismét hajtogatni kezdett. Létrejött az első zárt térbeli test, ami 1998-ban a jeruzsálemi Kristálynövesztési Világkonferencia egyik szenzációja lett. 2000-ben mutatta be itthon a Műcsarnok, s egymás után következtek a művészeti fesztiválok, önálló tárlatok, világkongresszusok és az újabb kísérletek. 2006-ban Hollandiában már nemzetközi spidrontalálkozón számoltak be a kutatók az újabb eredményekről.

 

Identitását tekintve a spidron egyelőre hontalannak minősülhet, hiszen nem tudni, tudomány vagy művészet. Csak az biztos, hogy valami olyan elemi része a világ szerkezetének, ami szinte bármiben alkalmazható, vagy feltűnhet, vagy tapasztalható - tehát ott van. Próbálom megközelíteni, ráhúzni valamelyik konzervdobozt: mi ez, miért ekkora, mitől színes vagy színtelen, miből van és hát mire is jó? Használhatatlan kérdések. Persze van színe, anyaga, alakja, a kiállításon bemutatott egyik sorozat például az arkhimédeszi félszabályos testek 13 alakzatát képezi le a spidronvariációkkal, egy

másik meg puzzle-játék. Nem is forma, hanem processzus, magyarázza egy kvantumlogika professzor. Jó, lehet belőle bravúros fény-árnyék hatásokkal játszó álmennyezet, vagy követhetetlen ritmusú csempesor a kád szélére, gyerekfotel vagy díszdoboz, készült belőle nagyméretű térplasztika és akrilfestmény, volt már szemléltető eszköz, amely a természetes számokon belül a prímszámok elhelyezkedését mutatta. De sokkal izgalmasabb kimondani, hogy a kis kapálódzó karocskákból álló térformák egész észlelésünknek új irányt adnak. Ez a geometriai türelemjáték a tér szerkezetének eddig nem ismert tulajdonságait teszi láthatóvá. Nem baj, ha nem értjük, elég csak látni, kipróbálni, egymásba rakosgatni a színes kis darabokat. Teret alkotni belőlük, örvényeket kavarni a szigorú háromszögekből, görbült felületeket teremteni az egyenesekből.
Hogy mire jó? Egy lelkes amerikai spidronkutató egyszer visszakérdezett: miért, mire jó egy csecsemő?