(Kis áttekintés) |
Ha vidámabb képekre vágyunk, akkor viszont menjünk pár utcával lejjebb, a Jókai térről nyíló Mátyás király utcába, ahol a Café Zacc nevű kávézó-galéria található, benne Kolláth Edit kiállításával. Selymes álmok - mondja a cím, és valóban. A kis méretű táblaképek álomszerűek, lebegősek, telis-teli vannak halvány pasztellel, levegővel. Mintha egy mesekönyv illusztrációi lennének, amit a címek is alátámasztanak: Tündérország, Égig érő fa, Egek vándora, Lombfakadás, stb Épp kávézáshoz valók ezek a festmények, megnyugtatók, kedvesek, már-már olyanok, mintha dekorelemek lennének, olyannyira passzolnak a térbe. Aki ennél #8220;komolyabbra" kíváncsi, az viszont menjen vissza a Széchenyi térre, nézze meg a katolikus templommá(!) alakított Dzsámit, aztán látogasson el a... |
(Pécsi Galéria) két kiállítására, ahol Szűcs Attila és Paál Zsuzsanna munkái várják. Az alkotókban az a közös, hogy mindketten budapestiek és különös, szürreális világot hoznak létre, ám egyikük olajjal, vásznon, másikuk installációban, szobrokkal. A galéria tágas, kupolás nagytermében valóban méltó otthonra leltek Szűcs Attila nagy méretű olajképei. Ám amíg eddigi munkáit a külső terek és az emberi alakok uralták, a mostaniakból eltűnik az ember és táj, helyüket a tárgyak és terek veszik át. Legjobb példa erre a Tengerre néző szoba, vagy éppen Szűcs pasztellszínű festményeitől elütő Karácsonyfa szarvastrófeával. Legérdekesebb változás azonban a fénykezelésben figyelhető meg. Míg a régi műveken valahogyan minden áttört volt és halovány, most hatalmas szerepet kap az élesség. Szinte már bántóan, mint hirtelen kigyulladt neonok vágnak szemünkbe a fények. Legtöbbször az ablakon keresztül törnek a szobába, hogy ott az árnyakkal kiegészülve tündököljenek, és takarjanak. |
A pincébe lemenve viszont egészen más világba érünk. Már fent, a lépcső előtt érdekes felirat fogad: a kirakott dézsából merjünk vizet a szintén kirakott edénybe, és vigyük le magunkkal a Szárnyas Lények Tavába. Ahogy lefelé haladunk, úgy fogyatkoznak egyre a fények, végül pedig leérünk a tárlat nevében megjelölt Alsóvárosba. Az elülső részben furcsa kis lények fogadnak, vékonyak, szárnyuk suta és orruk hatalmas. Bronzból készült fejük mereven a föld felé néz. Első ránézésre egyformának tűnnek, ám közelebbről mindegyik más és más. Az egyik magas, a másik terhes, a harmadiknak gyereke van, a negyediknek elölről megvilágították szűrt fénnyel őket, a falon kétszeres árnyékot vetnek, ám a látogató árnyképe még így is fenyegetően hajlik föléjük. |