Mindig érdekes tapasztalat egy olyan kiállítással szembesülni, amelynek alkotóit nem egy konkrét téma, problematika vagy korosztály, hanem egy pályázat sodorta egymás mellé, hogy ennek köszönhetően alkossanak egy ideiglenes, egyszeri közösséget. Az így létrejött válogatás a legkülönbözőbb alkotói egyéniségek, elképzelések és anyaghasználati, sőt szemléleti módok megmutatkozását teszi lehetővé: az NKA Iparművészeti Kollégiuma által kiírt alkotói pályázat idén ismét egy ilyen eseményt valósít meg.
Az Iparművészeti Múzeumban látható Megvalósult művek 2009 című kiállítás fókuszában a kísérletezés, a merész és szokatlan anyaghasználat áll, amely egyfajta futurisztikus színezetet kölcsönöz a tárlatnak. Az utóbbi mondat után talán kissé furcsának hangozhat a gobelin említése, pedig a köztudatban általában a giccsel és a régmúlttal összekapcsolódó műfaj bizony igencsak újító jelleget ölt a kiállításon. Nyerges Éva A város, ahol "élünk" című fekete-fehér-szürke gobelinje egy ceruzarajz illúzióját kelti: a gyapjú puhasága egészen szokatlan vizualitással gazdagítja az alkotást. Sipos Éva falikárpitjának helyenként fémes hatású, csillogó felülete és Zelenák Katalin szófán fekvő, meztelen női alakot ábrázoló gobelinje egy olajfestmény élményét teremti meg.
A meztelenség nem csak visszatérő motívum, de humorforrás is Máté János aquamaniléiben (a középkori istentiszteletekkor ilyen edényekből öntötték ki a vizet a miséző papnak): a viaszveszejtéses bronzöntéssel készült "edényszobrok" a női archetípusokkal, illetve kerekded formákkal (női mell, fenék és a vízcsepp) játszanak. A középkor mellett közelebbi korszakok is "megidéződnek": Jáger Margit kerámiái és Kondor Edit különleges lámpái - ufó-jellegük ellenére is - a szocreál (avagy a nemrég megszületett szoc deco) formavilágát juttatják eszünkbe.
Textilvonalon leginkább Bein Klára ruhakölteményei ragadják meg a tekintetet és a fantáziát: mintha csak a XXI. század amazonjainak öltözékei öltenének testet a szemünk előtt. A szögletes formák és finom ívek, az extravagancia és a hanyag elegancia egyszerre érhető tetten ezekben a jelmez és alkalmi viselet között lebegő tüneményekben. Némi interaktivitást csempész a kiállítás élményébe Varga Anikó Romkert című tértextil installációja, amely az át/megvilágított anyag révén teremti meg egy furcsa, légies labirintuserdő-erdőlabirintus illúzióját. A különböző anyagok - textil, üveg, porcelán, pamut - nem csak saját határaikat, de az egymáshoz való viszonyukat is feszegetik ezen a tárlaton: kísérleteznek magukkal, egymással és a befogadóval egyaránt.
