Rohonczi László kissé meglepődött, de örömmel vegyes büszkeséggel mutatta meg a valóban szép - ami ennél fontosabb -, szakszerűen elkészített szabadtéri színházat, majd leültünk róla beszélgetni. - Kérem mutassa be önmagát és a települést. - Tavaly ősz óta vagyok polgármester. A választási programomban szerepelt, hogy szeretnék építeni egy szabadtéri színpadod játszótérrel, tájházzal. Az utóbbi, a tájház kapcsolódik szorosan hozzám, mert a hosszú évek alatt összegyűjtött régiségeket ott szeretném elhelyezni, a település múltját megőrizni. A játszótér pedig a településen élőknek a felelőssége, hogy az itt élő gyerekeknek nyújtsa azt a lehetőséget, hogy legyen hol játszaniuk. A színház pedig az idősebb korosztályra való tekintettel, hogy legyen a lakosságnak lehetősége a kultúra művelésére. |
A színpad |
A nézőtér: balra a büffé, középen a technikai helyiség |
- Honnan szedtek össze pénzt, ki csinálta meg?
- Nem egyszerű válaszolni erre a kérdésre. Amikor én átvettem az önkormányzatot közel 5 millió forint mínusza volt, és egy ilyen tervnek nekiállni nem azt mondom, hogy hajmeresztő, de csak úgy lehetett, hogy az itt élő embereket megpróbálni rávezeti arra, hogy hogyan lehet valamit elérni, amihez hit kell, szeretet és ezt megtaláltam azokban az emberekben, akik támogatták ezt az elképzelést. |
A büffé belülről |
Az önkormányzat épülete |
Ez a beruházás 17 millió forintba került, és ebben nincs egy fillér közpénz sem! Nagyon örvendetes volt a dolog, minél többen csatlakoztak hozzám annál jobban pörgött fel az a dolog, még többen jöttek amikor látták az eredményét. Aki addig elzárkózott, látta , hogy ez mégis csak egy jó dolog, az is csatlakozott, most is csatlakoznak hozzá olyan emberek, akik eddig nem adtak bele pénz, pedig már majdnem teljesen elkészült a színház.
- Tehát összeszedték a pénzt, és a szakemberek megépítették, vagy társadalmi munkában készült el? -Inkább úgy mondanám, hogy társadalmi munkából, van egy közhasznú munkás csapatunk ami 6 főből áll, de a szakmunka náluk nem olyan, mint egy vállalkozónál. Megfelelő szakmai irányítással kellett ezt levezetni, hogy ők ezt a tudásukat ki tudják fejteni. - Mekkora a színpad? - A színpad mérete 12 x 7 méter, maga a terület pedig 500 főt tud befogadni. - Összességében hány négyzetméter területem fekszik az egész? - 35 méter x 50 méteres az a rész, amin a színház áll a színpaddal, a tájház és a játszótér pedig ugyanekkora területű lesz amikor elkészül. |
A pincesor - kilátóval |
Borospince |
Az oklevelek a jó bort dícsérik |
- Mi indokolta, hogy itt egy ilyen nagy befogadó képességű színpad legyen?
- Itt azt kéne először megemlíteni, hogy a kultúrházunk befogadóképessége kicsi, a faluban viszont van nyolc civil szerveződés, amelyek működnek, de az egymáshoz való kapcsolódásuk igényelte. - Kik fogják használni a színpadot? - Meghívunk színházi előadásokat, a technikán alkalmas lesz rá. Amatőr tánccsoportunk 48 főből áll, tíz éve működik. A kis művelődési házunkban már nem tudtak úgy boldogulni, ahogy kellett, a további eredményes működésük igényelte a nagyobb teret. |
- Milyen kategóriájúnak mondható? - Minőségi táncot táncolnak. Az oktatójuk tatabányai bányász táncegyüttes két - már nem aktív - tácos-házaspárja oktatja őket: Barkóczi Ferenc és Barkóczi Ferencné, Őller Gabriella, nagyon színvonalas koreográfiákat tanítanak be és meg hívnak más koreográfusokat is. - Ki a fenntartója a tánccsoportnak? - Ete község polgáraiért közalapítvány ez a szervezet tartja kezében az egész falú kulturális életét. - Hány lelkes a település? - 664 lakosa van a településünknek, az óvodánkban 14-16 gyerek van, az iskolánk alsó tagozata itt működik Etén, a felső tagozat pedig Kisbérhez tartozunk 45 gyerek, van összesen a településen. Nem egyszerű dolog az intézmények fenntartása, régi épületek vannak, állagmegőrzés szempontjából nagyon sokat kell költeni a közeljövőben, hogy gazdaságosan tudjuk működtetni őket. Fotó: a szerző |