Az öt alkotó közül kettő a kollázs, három a táblaképfestészet műfajában dolgozik. Hárman magyar identitásúak, de külföldön élnek, ketten ide jöttek, itt élnek. Most egy pincegaléria tárlatán ez a sokféle kulturális mozgás, hozott és kapott hatások, műfajok és korosztályok együtt szerepelnek, közös otthonra találtak a befogadás, a nyitottság jegyében.
Az öt művész közül a Svédországból Verőcére települt Ann Lundin hozza a legtöbb frissességet. Fehér alapra felvitt kollázsain kapálódzó kezek, lábak, növényszerű csápok valami fontosat mesélnek a mai kommunikációról, önazonosságról, tömegről és magányról, de távolról és sok humorral kezelve a témát. A fehér alá is bedolgoz elfedett rétegeket, amelyektől a monokróm felület megmozdul, plasztikussá válik, ritmusa együtt mozog a kollázs látható színeivel és formáival. A Berlinből jött Christa Bartesch már nem először állít ki a galériában, meditatív, folt hatású monokróm vásznai a pasztell tónusok finom változásával húzzák befelé a tekintetet. Az egymáshoz közeli színárnyalatokat szinte befogadja a felület, kis idő után eltűnik a sík és feltárul mögötte egy lágy, nőiesen érzékeny nonfiguratív, csak a színekből kibontakozó festői világ.
Ezt a nőiséget keresi a Hollandia után Belgiumban, Németországban élő, végül mégiscsak itthon kikötő Ghyczy Dénes is, aki női portréit egy sajátos szűrőn át mutatja: egy szabályos raszterháló, mint valami torzított üvegfelület, elcsúsztatja a vonásokat, így egyszerre több rétegben tárul fel az arc, több száj keresztezi egymást, a tekintetek megsokszorozódnak.
A Genovában élő Török Judit Torinótól Berlinig rendszeresen kiállít, most új munkáiból hozott néhány kollázst, amely a kommunikáció kortárs fogalmát az ösztönök világából szemléli. A Beszélő arcok sorozat digitális kollázsaiban indulatok, témák, érzelmek kavarognak egy archaikus képi világot a kortárs piktúrával ötvözve. Wellisch-Tehel Judit pasztózus ecsetvonásokkal, vastag felületkezeléssel szintén az ösztönvilágot nyitja meg, de csöndesebb, embertől távolibb témákat dolgoz fel: tengerpart, kövek, architektonikus részletek olvadnak össze egy animális létezésben, a vásznain ragyogó türkiz foltok és sötét kavargásba merülő képmezők váltakoznak.
Az egész anyagot, az öt művész munkáinak sorát a rendezők jó érzékkel komponálták a világos, levegős Lundin-kollázsoktól az itt látott, mitikus lényeket felvillantó tengermély felé. A "befogadó kultúra" koncepció jól működik, sőt határozottan kívánja a folytatást.
