Klimt, Schiele, Kokoschka és a dualizmus művészete

1873 fontos évszám mind Bécs, mind Budapest történetében. Ebben az évben rendezett Bécs világkiállítást, és született meg Budapest a három Duna-parti kisváros, Pest, Buda, Óbuda egyesülésével. A művészet ugyanakkor nem követi a politikai határidőket, az I. világháború előtt, az 1910-es években megindult művészeti forradalom túlélte az Osztrák Magyar Monarchiát. A Budapesti Történeti Múzeumban túlnyomó részben a korszak elejének, a historizmusnak színpompás, burjánzóan díszített alkotásai és hasonlóan díszes, de a funkció fontosságát hirdető szecesszió építészete és iparművészete látható.

Stefan Zweig öngyilkossága előtt megírta visszaemlékezését "A tegnap világá "-ra, megörökítve egy, a biztonságon, kiszámíthatóságon alapuló, szabályokat követő eltűnt világot, a középosztály erkölcseit, ahol az ideál a kötelességteljesítő, felelősen és sokat dolgozó, családjáért élő ember, az egyik legfontosabb fokmérő a kultúra ismerete és szeretete, s az irodalom, színház, képzőművészet figyelemmel kisérése hozzátartozik a mindennapokhoz.
A kiállítás felidézi a "tegnap világát" az Erzsébet császárné köré gyülekező nem hivatalos "gödöllői udvart". A két város operabemutatóit, a Burgtheater és a Nemzeti Színház előadásai, a Népszínház, és az Osztrák Magyar monarchia sajátos műfaja, az operett megszületését és diadalmenetét. Az évszázadok óta zenei központ Bécs mellett, Budapestnek fel kellett építenie a maga zenei életét, amelyért a legtöbbet Liszt Ferenc tett. Ez mennyire sikerült, azt Bartók Béla és Kodály Zoltán nemzetközi elismertsége bizonyítja.
A modern zene Bécsben is áttört, mi jelezhetné ezt szemléletesebb, mint az osztrák zene nagy modern mesterének Arnold Schönbergnek a festménye (néhány évig ugyanis festett, és s ezen a téren is kiválót alkotott!), a másik úttörő zeneszerzőről, Alban Bergről. A színház és zene témáját a leginkább az irodalom kapcsolja össze, a bemutatott könyvek, folyóiratok azonban maguk is iparművészeti alkotások, s ugyanakkor sok szállal kapcsolódnak a másik két helyen rendezett kiállításhoz.

A kiállítás, hangsúlyozva a két nemzet művészetének kapcsolódási pontjait és eltérő karakterét, elsősorban az osztrák művészet alkotásaira koncentrálva ad egy teljesebb képet. A tárlat a "közös" és az "eltérő" utak viszonylatában az 1870 és 1920 közötti időszak festészeti, szobor és grafikai anyagát vonultatja fel, kiegészítve iparművészeti tárgyakkal. Jól nyomon követhetővé válik a bemutatón, hogy az átívelt mintegy ötven év alatt hogyan újult meg, változott és alakult át a korszak képzőművészete.

A kiemelkedő magyar életművek - Rippl-Rónai József, Vaszary János, Gulácsy Lajos, Csontvári Kosztka Tivadar - mellett felvillan a világhírű osztrák művészek, Gustav Klimt(fotó), Egon Schiele és Oscar Kokoschka egy-egy remekműve is.
A realizmus, a plein-air, az impresszionizmus és a naturalizmus térhódítása révén kiszínesedik a képzőművészet osztrák és magyar palettája. Szinyei Merse Pál és Hans Makart barátságának képi dokumentumai között első ízben lesz látható a Szinyei hagyatékában megmaradt, ajándékba kapott két Makart tájkép. Az Albert Zimmermann bécsi akadémiai tájfestő osztályába járt osztrákok - Jakob Schindler, Eugene Jettel, Rudolf Ribarz- mellett ott találjuk Paál Lászlót és Mészöly Gézát is, ugyanakkor az ú.n. osztrák hangulati impresszionizmus, a "stimmungs impressionismus" elsősorban Mednyánszky Lászlóhoz köthető. A rokoni szálakat a kiállításon olyan párosítások érzékeltetik, mint Paál László és Eugene Jettel, Mészöly Géza és Theodor von Hörmann valamint Mednyánszky László és Jakob Schindler képeinek egymás melletti bemutatása.

A kiállítás helyszínei: Budapesti Történeti Múzeum
1014 Budapest, Szent György tér 2., Budavári Palota "E" épület,
Magyar Nemzeti Galéria
1014 Budapest, Dísz tér 17., Budavári Palota "C-D" épület,
Országos Széchényi Könyvtár
1014 Budapest, Szent György tér 2., Budavári palota "F" épület.

Köszönjük a múzeumok segítségét.

Fotó:Kadelka László