Bécsben 2003 februárjától divatba jött a magyar művészet. 2003. február 9-én kiállítás nyílt a belváros közepén az egyik legszebb egykori barokk főúri otthonban, a Harrach-palotában a bécsi Collegium Hungaricum, azaz a Magyar Kulturális Intézet és a Kunsthistorisches Museum szervezésében, ?Az áttörés kora. Bécs - Budapest a historizmus és avantgárd között? címmel, amely - mindannyiunk örömére - szenzáció lett az osztrák fővárosban. A Nemzeti Galéria és az Iparművészeti Múzeum legjelentősebb műveit állította ki, amelyet még 26 magyar múzeum egészített ki, köztük természetesen az ország első múzeuma, a Magyar Nemzeti Múzeum és a Budapesti Történeti Múzeum, valamint 8 osztrák múzeum, mint Bécs városának múzeuma a Wien Museum (régi nevén Historisches Museum der Stadt Wien) és az osztrák művészet képtára, az Österreichische Galerie Belvedere. A téma az egykori két birodalmi főváros, Bécs és Budapest művészeti kapcsolatai, az azonosságok és különbségek bemutatása, az építészet, képző-. és iparművészet folyamatainak és eredményeinek ismertetése 1873-tól az 1920-as évekig. A kiállítás a magyar művészet átütő sikerét hozta, egyrészt azért, mert mintegy 1/4-3/4 volt az arány (a kiállított 650 műből 450 magyar volt), hazánk művészete javára, másrészt azért, mert a bécsi közönség, amely jól ismeri a saját kultúráját, keveset tud(ott!) a szomszédos Magyarországról. Nem jobb azonban a helyzet nálunk sem. Még az igencsak hozzáértő látogató is főleg Klimt, Schiele és Kokoschka nevét és műveit ismeri. Most közel 400 osztrák művet mutatunk be, így alkalma lesz a magyar közönségnek is felfedezni rengeteg nagyszerű alkotást. A kiállítás minden tekintetben különleges és egyszeri, megismételhetetlen lesz. Egyrészt azért, mert egyszerre három helyen (egymáshoz mégis közel, egy épületben, egy udvarból nyílva) mindhárom intézmény profiljának megfelelő témában mutatja be a korszakot: a Budapesti Történeti Múzeum Bécs Budapest nagyvárossá válását, építészetét és, iparművészetét- a Magyar Nemzeti Galéria elsősorban a képzőművészetet, az Országos Széchényi Könyvtár pedig a társadalmi és művészeti életet, irodalmat, zenét és színházat. De mind a háromnál egy gondolat azonos: a XIX.-XX. század fordulóján minden megváltozott. Véget ért egy korszak és áttört egy új. Az emberek életmódja, amely évszázadok óta szinte változatlan volt, a technikai fejlődés eredményeinek hatására gyökeresen átalakult a XX. században, s ezt a félelmetes változást érezték meg a művészek, és kerestek merőben új kifejezésmódot. A három kiállítás a modern művészetnek ezt, a kortársak számára sokszor felháborító áttörését mutatja be, a lehető legtágabb formában: festmények, freskóvázlatok, grafikai alkotások, szobrok, ruhák, jelmezek, ékszerek, kerámiák, bútorok, díszlettervek, egykorú fényképek, kéziratok, újságok, könyvek segítségével. Hasonló, a századforduló magyar művészetét egységében bemutató kiállítást először a Magyar Nemzeti Galéria rendezett 1976-ban Párizsban, L?art 1900 en Hongrie címmel. A kiállítás rendezői Éry Gyöngyi és Jobbágy Zsuzsa 1986-ban a Magyar Nemzeti Galériában ?Lélek és forma? címmel mutatták be - együtt a korszak képző és iparművészetét, óriási sikert aratva, nemcsak itthon, hanem 1989-90-ben Londonban és az Amerikai Egyesült Államokban is. A mi kiállításunk is az ő munkájukon alapszik, kibővítve mind a korszakhatárokat, (1870-1920) mind a tematikát (irodalom, zene és színház) és elsősorban az osztrák-magyar összefüggésekre fektetve a hangsúlyt. Ma Magyarországon jól ismert ennek a korszaknak a hazai művészete. A feladat nem csak a magyar, hanem elsősorban az osztrák művészet, és az egykor szoros emberi, művészi kapcsolatok bemutatása. Ugyanakkor nem csak a régi osztrák-magyar barátságok eredményei jelennek meg a tárlatokon, hanem a maiak is, mert ez a nagyszabású esemény is a szoros együttműködés eredménye. A Budapesti Történeti Múzeum partnere, Bécs városának múzeuma, a Wien Museum szinte ?kiürítette? raktárait, sőt kiállítótermeit, 170 darabot kölcsönzött, köztük Gustav Klimt, Egon Schiele műveket. Rendkívül jelentős műveket adott az Osztrák Nemzeti Galéria, az Österreichische Galerie Belvedere, és a Kunsthistorisches Museum, amelynek egyik önálló része, az Osztrák Színházi Múzeum (Österreichisches Theatermuseum, 100 kölcsönzött darabbal) munkájával jött létre a Széchényi Könyvtár kiállítása. De az együttműködés egyáltalán nem merült ki a kölcsönzésben, éppen ellenkezőleg, az osztrák múzeumok munkatársai tudásuk legjavát adva aktívan részt vettek az anyag válogatásában más múzeumokból is, hiszen 14 osztrák- állami, városi és magán- gyűjteményből hoztunk el anyagot.(A magyar kölcsönzők száma még nagyobb: 30, összesen tehát 44 kölcsönző van) A kiállítás osztrák kurátorai: Dr. Reinhard Pohanka, a Wien Museum, Dr. Franz Smola az Österreichische Galerie Belvedere és Dr. Agnes Pistorius az Österreichisches Theatermuseum oldaláról. A magyar kurátorok: Dr. Bakó Zsuzsa és Plesznivy Edit a Magyar Nemzeti Galéria, Boka László az Országos Széchényi Könyvtár és F. dr. Dózsa Katalin a Budapesti Történeti Múzeum részéről. Budapesti Történeti Múzeum- Azok a boldog békeidők 1873 fontos évszám mind Bécs, mind Budapest történetében. Ebben az évben rendezett Bécs világkiállítást, és született meg Budapest a három Duna-parti kisváros, Pest, Buda, Óbuda egyesülésével. A művészet ugyanakkor nem követi a politikai határidőket, az I. világháború előtt, az 1910-es években megindult művészeti forradalom túlélte az Osztrák- Magyar Monarchiát. A Budapesti Történeti Múzeumban túlnyomó részben a korszak elejének, a historizmusnak színpompás, burjánzóan díszített alkotásai és hasonlóan díszes, de a funkció fontosságát hirdető szecesszió építészete és iparművészete látható. A látogatót egy nagyméretű Than Mór kép fogadja a morvamezei/marchfeldi csatáról, amelyen Habsburg Rudolf IV.(Kun) László magyar király segítségével legyőzte ősi ellenségét, Ottokár cseh királyt. A kép üzenete 1872-ben, készülésének idején egyértelmű volt - az osztrák-magyar kiegyezést jelképezte - magyar szemmel: a Habsburgok a magyar király segítségével szerzik meg hatalmat. A kép ?párdarabja? az osztrák Carl Blaas festménye, amely az osztrák Hadtörténeti Múzeum számára készült, és az asperni csatát ábrázolja. Ez volt az egyetlen csata, amelyet Károly főherceg vezetésével az osztrákok megnyertek Napóleonnal szemben. Néhány héttel később Wagramnál csúfosan kikaptak, de a kép a győztes emlékét idézi. A kép az 1873-as világkiállításon ki volt állítva, éppúgy, ahogy Munkácsy Köpülő asszony című képe, vagy a gyönyörű Székely Bertalan képek. Válogatás látható a világkiállítás számára gyűjtött néprajzi anyagból, ami a Néprajzi Múzeum első gyűjteménye lett, és a világkiállításon vásárolt iparművészeti tárgyakból, amelyek a későbbiekben az Iparművészeti Múzeum törzsanyagát képezték. Az 1873-as kiállítás mellett az 1885-ös budapesti Országos Kiállítás, valamint az 1896-os millennium tiszteletére rendezett kiállítások fényképeit, kiállítási anyagát, és plakátját tekinthetik meg a látogatók. Az 1867-ben a kiegyezés látványos jelképeként magyar királlyá és királynévá koronázták Ferenc Józsefet és Erzsébetet, melynek ősi tradíciókat követő, színpompás jeleneteit Székely Bertalan négy vázlatán csodálhatjuk meg. A koronázást a nemesség színe javának felvonulása követte, hasonlóképpen 1896-ban, és majd 1916-ban amikor IV. Károlyt koronázták magyar királlyá. Reprezentatív koronázási öltözékeket, köztük az akkor 4 éves Ottónak a koronázás alkalmával viselt ruháját láthatják a látogatók a vitrinekben. Itt kapott helyet a magyar korona üvegből készült másolata is. 1879-ben, a császári pár ezüstlakodalmára Bécs ünnepelt festőfejedelme, Hans Makart tervezett és rendezett a lebontott városfal helyén kiépült Ringstrasse-ra egy történelmi díszmenetet, amelyen a bécsi polgárok úgy érezhették, hogy jelmezeikben néhány órára visszatértek a múltba. Makart olajvázlata, és több viselet idézi fel a látványos menetet. Itt az ideje, hogy újra felfedezzük a nyolcvanas évek stílusának nevét adó művész színpompás, a XVII. századi Rubens képek festőiségét idéző műveit, szembeállítva 1916-os koronázást a fin de siecle egyik legnagyobb mesterének, Rippl Rónai Józsefnek lángoló, expresszív alkotásával, de méginkább Oskar Kokoschka avantgárd plakáttervével, amit a Ferenc József 60. uralkodása tiszteletére rendezett díszmenetéhez készített. Így fedezhetjük fel valóban, hogy milyen változás történt néhány évtized alatt. A következő nagy blokk Budapest és Bécs nagyvárossá válásával foglalkozik, egykori látképek, városképek, fényképek, térképek, és az új épületek tervei fogadják a látogatót. A historizmus stílusa az ún. Gesamtkunstra, összművészetre törekedett mind Bécsben, mind Budapesten, amelynek szép példái elevenednek meg számunkra az Heinrich Ferstel, Friedrich von Schmidt, és tanítványaik, Ybl Miklós, Steindl Imre, Schulek Frigyes bécsi és budapesti, épületterveivel, Hans Makart, Lotz Károly, Munkácsy Mihály, freskóterveivel együtt. A korszak legnagyobb osztrák építészének, Otto Wagner korai, historikus remekművét a Rumbach utcai zsinagógát Budapesten csodálhatjuk meg. A bécsi Stadtbahn megállóinak tervezőjének későbbi szecessziós és modern műveinek vázlatait és épületének makettjét a kiállításon láthatjuk, a modern építészet és művészet ?atyjának? Adolf Loosnak sok vihart kiváltó, ma is a Hofburggal szemben álló házával együtt. Ez az iparművészet nagy korszaka. A XIX. század közepétől egyre erősödtek azok a törekvések, amelyek a mindennapok kézműves, és főleg gyáripari tárgyait művészi színvonalúvá kívánták emelni. 1864-ben alapították az osztrák Iparművészeti Múzeumot, 1867-ben a bécsi iparművészeti iskolát. Programmá vált az a törekvés, hogy a múlt művészete emelje fel a ma művészetét. Ez a törekvés hozta létre a magyar Iparművészeti Múzeumot és iskolát is. A 1903-ban megalakult a bécsi iparművészeti iskolán végzettekből a Bécsi Mühely - azaz a Wiener Werkstätte, egy olyan művészi szövetkezet, amely a mindennapok tárgyait a funkciót követve tudatosan tervezte, létrehozva egy sajátos osztrák stílust, ugyanakkor a mai design alapjait. Az áttörés itt is megtörtént - a túldíszített, néha giccsbe hajló tárgyak helyett a funkció, forma és anyag szépségét hordozó, sokszorosítható darabok jelentek meg és váltak ma már féltett műkincsekké. Országos Széchényi Könyvtár- A tegnap világa (Stefan Zweig) Stefan Zweig öngyilkossága előtt megírta visszaemlékezését ?A tegnap világá?-ra, megörökítve egy, a biztonságon, kiszámíthatóságon alapuló, szabályokat követő eltűnt világot, középosztály erkölcseit, ahol az ideál a kötelességteljesítő, felelősen és sokat dolgozó, családjáért élő ember, az egyik legfontosabb fokmérő a kultúra ismerete és szeretete, s az irodalom, színház, képzőművészet figyelemmel kisérése hozzátartozik a mindennapokhoz. A kiállítás felidézi a ?tegnap világát? az Erzsébet császárné köré gyülekező nem hivatalos ?gödöllői udvart?, a bécsi Ringstrasse korzóját, a függönyökkel, dísztárgyakkal zsúfolt pompás historikus enteriőröket és kávéházakat, és igyekszik mindabból a kultúrából, ami egykor olyan fontos volt, felvillantani, valamit a ma embere számára. A két város operabemutatóit, a Burgtheater és a Nemzeti Színház előadásai, a Népszínház, és az osztrák-magyar monarchia sajátos műfaja, az operett megszületését és diadalmenetét. Az évszázadok óta zenei központ Bécs mellett Budapestnek fel kellett építenie a maga zenei életét, amelyért a legtöbbet Liszt Ferenc tett, de hogy ez sikerült, azt Bartók Béla és Kodály Zoltán nemzetközi elismertsége bizonyítja. A modern zene Bécsben is áttört, mi jelezhetné ezt szemléletesebb, mint az osztrák zene nagy modern mesterének Arnold Schönbergnek a festménye, (néhány évig ugyanis festett, és s ezen a téren is kiválót alkotott!) a másik úttörő zeneszerzőről, Alban Bergről. A színház és zene témáját a leginkább az irodalom kapcsolja össze, a bemutatott könyvek, folyóiratok azonban maguk is iparművészeti alkotások, s ugyanakkor sok szállal kapcsolódnak a másik két helyen rendezett kiállításhoz. Magyar Nemzeti Galéria - Közös és eltérő utakon A bécsi Harrach Palota termeiben 2003-ban, a Kunsthistorisches Museum szervezésében bemutatott magyar képzőművészeti válogatás idén tavasszal Budapesten jelentős osztrák anyaggal kibővítve kerül a közönség elé. A Magyar Nemzeti Galéria kiállítása, hangsúlyozva a két nemzet művészetének kapcsolódási pontjait és eltérő karakterét, elsősorban az osztrák művészet alkotásaira koncentrálva ad egy teljesebb képet. A tárlat a ?közös? és az ?eltérő? utak viszonylatában az 1870 és 1920 közötti időszak festészeti, szobor és grafikai anyagát vonultatja fel, kiegészítve iparművészeti tárgyakkal. Jól nyomon követhetővé válik a bemutatón, hogy az átívelt mintegy ötven év alatt hogyan újult meg, változott és alakult át a korszak képzőművészete. A kiállítás az első két évtizedet felvillantó képekkel indít, Ausztria és Magyarország művészetének e korszakbeli hasonlóságát, a szerves összekapcsolódásokat, a stiláris és hangulati rokonságokat érzékelteti. Az új természetszemlélet festői irányzatainak megjelenésével a historizmus egyeduralma az 1870-es évekkel megtörik. A realizmus, a plein-air, az impresszionizmus és a naturalizmus térhódítása révén kiszínesedik a képzőművészet osztrák és magyar palettája. Szinyei Merse Pál és Hans Makart barátságának képi dokumentumai között első ízben lesz látható a Szinyei hagyatékában megmaradt, ajándékba kapott két Makart tájkép. Az Albert Zimmermann bécsi akadémiai tájfestő osztályába járt osztrákok ? Jakob Schindler, Eugene Jettel, Rudolf Ribarz- mellett ott találjuk Paál Lászlót és Mészöly Gézát is, ugyanakkor az ú.n. osztrák hangulati impresszionizmus, a ?stimmungs impressionismus? elsősorban Mednyánszky Lászlóhoz köthető. A rokoni szálakat a kiállításon olyan párosítások érzékeltetik, mint Paál László és Eugene Jettel, Mészöly Géza és Theodor von Hörmann valamint Mednyánszky László és Jakob Schindler képeinek egymás melletti bemutatása. A kiállítás által átfogott időszak alatt talán a legszorosabb kapcsolat a szolnoki művésztelepen alakult ki, ahol az alapító mester az osztrák August von Pettenkofen volt és mellette olyan jeles osztrák festők is megfordultak és alkottak az alföldi kisvárosban, mint Tina Blau, Anton Romako vagy Johann Gualbert Raffalt. Az elváló utakat jelölik az l890-es évektől a késői naturalizmus és plein-air stílusában dolgozó művészek; a nagybányaiak ? Ferenczy Károly, Hollósy Simon, Iványi Grünwald Béla, Csók Istán, Réti István ? és a késői szolnoki művésztelep alkotói ? Fényes Adolf, Zemplényi Tivadar. A kiemelkedő magyar életművek ? Rippl-Rónai József, Vaszary János, Gulácsy Lajos, Csontvári Kosztka Tivadar ? mellett felvillan a világhírű osztrák művészek, Gustav Klimt, Egon Schiele és Oscar Kokoschka egy-egy remekműve is. A XX. század elején újabb szerves kötődések tanúi lehetünk a bécsi Hagenbund és a budapesti Kéve művésztársulat, valamint a magyar Művészház és az osztrák Neukunst kapcsolatai révén. A hazai népies szecesszió és az osztrák geometrikus szecesszió izgalmas kontrasztjában, reprezentatív válogatásban jelennek meg a két ország ?gesamtkunst? ? összművészeti ? műhelyeinek, a gödöllői művésztelep és a Wiener Werkstätte iparművészeti remekei. Befejezésül a magyar avantgárd, a Nyolcak és az aktivisták ? Czóbel Béla, Czigány Dezső, Márffy Ödön, Perlrott Csaba Vilmos, Nemes Lampérth József, Uitz Béla, Tihanyi Lajos - műveit a bécsi emigrációban alkotó Kassák kör művészeinek képei, az osztrák modernek és a bécsi kinetizmus képviselői kísérik. A kiállítás, a két ország közötti páratlan összefogásnak köszönhetően egyedülálló lehetőséget teremt arra, hogy a jól ismert nagy osztrák mesterek ? Makart, Klimt, Schiele, Kokoschka ? művei mellett a magyar művészet vetületében, egy tágabb horizonton is bepillanthassunk az osztrák stílustörekvésekbe és megismerkedhessünk olyan művészekkel, mint Koloman Moser, Carl Moll, Michael Powolny, Alfred Kubin, Albert Paris Gütersloh, Max Kurzweil, Theodor von Hörmann. A kiállításhoz közel 500 oldalas, színes sok képpel illusztrált katalógus készül, melynek tanulmányait magyar és osztrák ismert kutatók írták
legfrissebb kutatások alapján. Ezekből megismerhetjük azt az ellentmondásos, baráti, vetélkedő, egymást segítő és egymást lenéző, a másikat lehagyni akaró sokrétű kapcsolatot, amely a közös birodalom két vezető városát a múlt századfordulón jellemezte, amelynek ma is sok maradványa él a városképekben, épületekben, de a lelkekben is. Társrendezők: Collegium Hungaricum, Bécs Wien Museum, Bécs ? a BTM társmúzeuma Kunsthistorisches Museums, Bécs Österreichische Galerie Belvedere, Bécs A kiállítás helyszínei: Budapesti Történeti Múzeum - 1014 Budapest, Szent György tér 2., Budavári Palota "E" épület. Nyitva: március 20. ? május 17. Magyar Nemzeti Galéria - 1014 Budapest, Dísz tér 17., Budavári Palota "C-D" épület. Nyitva: március 20. ? szeptember 06. Országos Széchényi Könyvtár - 1014 Budapest, Szent György tér 2., Budavári palota "F" épület. Nyitva: március 19. ? szeptember 06.
