Program: Köszöntés: Dr. Dobrik István, igazgató, Miskolci Galéria Városi Művészeti Múzeum A konferencia megnyitása: Szalay Zoltán, Táncsics Mihály-díjas és Pulitzer emlékdíjas fotóriporter Előadás: Érték-e a fotó?, Kincses Károly igazgató, Magyar Fotográfiai Múzeum Az előadás megpróbálja körbejárni minden oldalról a fotográfia és az érték kapcsolódási pontjait, érinti az önértéket, a tételezett értéket, a piaci értéket, a szubjektív /személyes/ érték-mozzanatokat, s amikor már azt hisszük tudjuk érték-e a fotográfia, akkor megpróbálom sorra venni, hogy a magyarországi gyakorlat miért értékellenes, mi mindent tesz meg azért, hogy a fotográfia szinte egyetlen érték-mozzanatában se érvényesülhessenek a nemzetközileg már bejáratott trendek, s ha még bírom, bírjuk, arról is szó kerülhet, mi mindent kéne tennünk e káros tendencia ellen - mindez a Magyar Fotográfiai Múzeum másfél évtizedes elméleti és gyakorlati munkájára való sűrű hivatkozások közepette. Előadás: Örökségfeltárás, mecenatúra, életmű-mentés, Dr. Habil Petneki Áron tanszékvezető egyetemi docens, Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Kar Közép-Európa Irodalma és Kultúrája Tanszék Klaniczay Tibor kezdeményezésére 1983-ban jött létre a "Kulturális emlékeink feltárása, nyilvántartása és kiadása" c. kutatási főirány, melyet filosz körökben csak A Főirány-ként emlegettek. Ennek feladata volt feltérképezni és a lehetőségek szerint állami támogatást nyújtani a korábbi századokban készült irodalmi, képzőművészeti alkotások, régészeti eredmények, múzeumi korpuszok stb. munkálataira és közreadására. Ez a támogatási forma - amely sajnos mára már tökéletesen elhalt - a hajdani alkotók életművének feltárását, oeuvre-katalógusának elkészítését is segítette. A mecenatúra viszont szinte valamennyi formájában éppen az élőknek szól, az alkotások létrejöttét segíti elő. "Lefedetlenül" maradt azoknak a művészeknek az életműve, akik még itt vannak közöttünk, de alkotói korszakuk nagyjából lezárult, ám alkotásaikat meg kell őrizni. Sokszor szembesülünk a mű-korpuszok elkészítésekor definíciós vagy kronológiai problémákkal, amelyre csak az alkotó tudna választ adni. Itt sem nélkülözhető a még élő személy segítsége. Végül nem várhatjuk meg, hogy az illető elhunyta után majd jó pár évvel, esetleg örökségi perek közepette próbáljunk - vagy próbáljanak utódaink - menteni a még menthető maradékot. Valamennyien ismerjük az üvegnegatívokkal együtt eldózerolt fotóműtermek rémtörténeteit. A megsemmisülésnek azonban még számos más formája is van. Tegyünk ellene. Előadás: Mire jó az oral history?, Molnár Adrienne szociológus, az 1956-os Magyar Forradalom történetének Dokumentációs és Kutató Intézete, Oral History Archívum vezetője Magántörténelem, mikrotörténet, társadalomtörténet ? életútinterjúk a társadalomtörténeti kutatásokban. A fotográfus életútinterjúkat befogadó gyűjteménynek, az 1956-os Intézet Oral History Archívumának a bemutatása. Előadás: Fotók és a mindennapok története, Dr. Habil Ö. Kovács József történész, kandidátus, tanszékvezető egyetemi docens, Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Kar, Újkori Magyar Történeti Tanszék A korreferátumban elsőként a következő kérdést vetem föl: hogyan érvelnék például diákok előtt a fotók és a mindennapok történetének fontosságáról? Ezt azért is teszem így, mert a fotó mint történeti forrás jelentőségét nyilván kevés történész kérdőjelezné meg, persze sokszor annak ellenére, hogy nem használják, vagy éppen nem úgy, ahogy például én szeretném értelmezni ennek jelentőségét. A történetkutatáson belül is a legkülönbözőbb kiindulópontok, módszerek és magyarázatok léteznek: így például egy társadalomtörténeti megközelítésben szükségszerűen elsősorban a konkrét térben és időben megfigyelhető szabályszerűségekre, társadalmi jelenségekre, azaz az emberi együttélési formákra koncentrálunk. Más lokális és regionális mintákkal is összehasonlítva figyeljük ezek hasonlóságait és különbözőségeit, valamint a változások irányát. Bármilyen értelmezési hagyományban rendkívül fontosak a tudatos vagy éppen esetlegesen használt fogalmak és kategóriák, amelyek nyilvánvaló módon megszabják a következtetések határait is. Így például én lényegében mindig egy társadalomtörténeti nézőpontból, s azon belül is elsősorban a mindennapi életvilágokból kiindulva igyekszem látni és láttatni a múlt- és jelenbeli összefüggéseket. Ebből fakadóan a fotókat akár rögzített élethelyzeteknek is felfoghatom, amelyeket kellő képzelőerővel, de még több további történeti forráselemzéssel meg lehet szólaltatni. Akkor, ha érdekel az emberi kapcsolatok sokszínűsége, az emberi biológiai-fizikai, társadalmi-politikai és pszichikai, mentális korlátok, jellemzők világa. Előadás: Fotóarchiválás - digitalizálás, Munkácsy Gyula fotótörténész, muzeológus, Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum I. A fotó a magyar közgyűjteményekben - áttekintés. II. A fotográfiának csak egy élete van, mindent el kell követnünk, hogy ez minél tovább tartson. Mai ismereteink alapján, a hagyományos fotó-műtárgyvédelem mellett - jelenkorunk technikai lehetőségei közül - erre az egyik legalkalmasabb módszer a (szöveges és képi) digitalizálás. TIF, JPG, BMP - képfájlok! Próbáljuk meg kézbe venni a bináris képet! Hogy is van ez? Hol, és hogyan kép ez a "fénykép"? Fénykép ez egyáltalán? Mi a hordozója? Floppy? CD? DVD? Hol kezdődik, hol végződik? Mi a mérete? A fájlméret: mondjuk 12 MB? Mik alkotják a "szendvicset"? Mi a tartalma? Maga a jelsorozat? Vagy annak értelmezett, interpretált állapota? Változó output: egy képernyő? A monitoron méret független, vagy méretváltozó, időben korlátozott imagináció? Egy nyomtató, egy színes, vagy egy fekete-fehér printer - néha gyatra - képe, árnyképe? Esetleg egy új, hagyományos, analóg, ezüstalapú fénykép? Egy lesötétített terem projectorának kivetített - méretében változó / változtatható, megtekinthetőségi idejében korlátozott "lebegő" transzparenciája? Számos kérdés, rengeteg bizonytalanság. Ugyanakkor mindez itt van, már rég megszületett, használjuk, kihasználjuk ezt a technika adta lehetőséget - de szembesülünk-e tudatosan ezekkel a kérdésekkel? Egy biztos: fizikális valóságában labilis, lebegő valami ez! "Leúsztatott", átrendezett, átstrukturált, átkódolt, megjelenési formájában változó, mennyiségét tekintve szabadon sokszorozható "jelentésteli felületek". E számos kérdést pont a dolgok mögött rejlő rengeteg bizonytalanság indukálja, melynek oka a fizikai állandóság hiánya, bizonytalansága és a relatíve szabad sokszorozás. Fényképgyűjteménnyel rendelkező múzeum esetében a digitalizálást több szempont indukálhatja és indokolhatja. Azt gondolom, hogy ezzel kapcsolatban - a kor kihívásának megfelelően - legfőbb célunk a virtuális múzeum létrehozása lesz. Ugyanakkor nem lehet feladatunk a teljes körű digitalizálás. Ahogy a múzeum gyűjtési koncepciójában sem a teljességre törekszik, úgy a digitális feldolgozásnál is preferenciákat kell, hogy megfogalmazzon. Ennek érdekében elkerülhetetlen, hogy ne dolgozzunk ki gyűjtemény, illetve múzeum szintű digitalizálási koncepciót. III. Digitalizálási GYIK - Gyakran Ismételt Kérdések Előadás: Fotográfia - Digitalizáció - Restaurálás, Sor Zita restaurátor, gyűjteménykezelő, Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtár A digitális technika megjelenése a fényképkészítés és archiválás területén rengeteg problémát vet fel nemcsak fotográfusok, informatikusok, muzeológusok, gyűjteménykezelők és egyéb szakmák képviselői számára, de a restaurátorok számára is. Restaurátorként mindenek előtt újfajta tudás megszerzését teszi szükségessé, hiszen a "hogyan, mit, mivel digitalizáljunk?" és a "hogyan, milyen körülmények között őrizzük az analóg és digitális hordozót?", valamint a későbbiekben várható "hogyan azonosítsuk a készítési technikáját, hogyan tároljuk és hogyan konzerváljuk a digitális nyomatot?" kérdésekre mind-mind válaszolni kell. Egy fotográfiai gyűjtemény digitalizálásának megkezdése előtt ezekkel, valamint minden egyéb ide kapcsolódó tárgyterület által felvetett kérdésekkel tisztában kell lenni. Megválaszolásuk nélkül pedig nem indulhat érdemi munka. Hazánkban, néhány példától eltekintve, még gyerekcipőben jár a fotográfiai gyűjtemények digitális feldolgozása. Ezért még nem késő a problémáknak elébe menni, és esetlegesen tanulni már megkezdett, esetlegesen már be is fejezett digitalizációs munkák hibáiból, vagy éppen előnyeiből legyen az akár hazai, vagy külföldi vállalkozás. Előadás: Ács Irén fotóriporter életművének feldolgozása a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárában, Kiscsatári Marianna történész, főmuzeológus, Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtár Ács Irén (szül. 1924) 1959 és 1992 között az Ország-Világ fotóriportere volt. Az ekkor készített közel 70 ezer felvételét - nagyrészt negatív és dia - 10 év alatt az alkotó közreműködésével dolgoztuk föl. Ennek a munkának a különböző fázisairól, eredményeiről, történeti hasznosítási lehetőségeiről szeretnék beszélni. Némi kitekintést kívánok tenni másfajta (digitális) feldolgozási lehetőségekre is (pl. Prohászka Imre anyaga). Előadás: Integrált multimédia adatbázisok fejlesztése, Lux Zoltán informatikai csoportvezető, az 1956-os Magyar Forradalom történetének Dokumentációs és Kutató Intézete A képi dokumentumok digitális archiválása már nem újkeletű. Szabványok, ajánlások alapján különféle archívumok építenek adatbázisokat digitalizált fotódokumentumokból és szolgáltatják azokat eltérő hozzáférési kondíciókkal. Oral history interjúkat azonban lényegesen kevesebb helyen digitalizálnak, azoknak digitális archiválási ajánlásai sokkal kevésbé tekinthetőek kidolgozottnak, még kevésbé elterjedtnek. E két dokumentumtípus - noha tartalmilag belátható - számos helyen kapcsolódhat egymáshoz, egységes rendszerben történő archiválásuk és publikálásuk még igencsak kísérleti stádiumban van. Előadásomban foglalkozni kívánok az egymással tartalmi kapcsolatban lévő képi és hosszú szöveges dokumentumok digitális archiválásának, kutatásának és webes publikálásának informatikai alapjaival, továbbá néhány olyan témakörrel (keresést támogató eszközök, nyelvek, adatbázisok egységes elérése, stb.), amely döntően az informatikai eszközök fejlődésének köszönhetően a digitális dokumentumokhoz való hozzáférést könnyíti meg mind több felhasználó számára. Kerekasztal-beszélgetés, valamint a konferencia zárszava, Szamódy Zsolt fotóművész, a Magyar Fotóművészek Szövetségének elnöke
