Kontraszty László festőművész emlékkiállítása

A kiállításon sok olyan mű látható, amely még a szakmai közönséget is meglepetésként éri, hiszen eddig nem szerepelt kiállításon. Alkalmas lesz ez az anyag arra is, hogy a művészről eddig kialakított képet módosítsa, gazdagítsa.
Kontraszty László a XX. századi magyar festészet nagy magányos alakjai közé tartozott, sajátosan egyéni munkái nem sorolhatók be egyetlen ismert művészettörténeti kategóriába sem. Nem volt tagja művészcsoportoknak, klikkeknek, kívül maradt a szakmai csetepatékon - csendben alkotott évtizedeken át. Bízott munkái érvényességében és hitelességében, amelyről e kiállítás - reményeink szerint - méltóan tanúskodik majd.

Arameszk 1971

Búcsú nélkül 1960 - 65

Mese házakról 1960 - 65

Sarokban ülő 1947

KONTRASZTY László
(Szeged, 1906. május 26. - Budapest, 1994. június 21.)

1928-1933 között Podolini-Volkmann Artúr, majd Szőnyi István magániskolában folytatott tanulmányokat. A Szocialista Képzőművészek Csoportja, a Széchenyi Művészeti Akadémia tagja volt.
1921-től Budapesten élt. Erdélyben, Olaszországban, Dániában járt tanulmányúton. Művészetére a látvány elemeinek sűrítéséből adódó, a látványt átformáló, a látvány mélyén rejlő összefüggéseket hangsúlyozó ábrázolás volt jellemző. Kompozíciói kiegyensúlyozottak, zártak.
Az 1930-as évek végétől nonfiguratív képeket festett a weimari Bauhausból hazatért Kállai Ernő és Pap Gyula hatására. A 40-es években figurális és absztrakt-figurális műveket alkotott, könyveket illusztrált. Később természeti tanulmányokat készített, melyek hatása a 60-as években alkotott absztrakt művekben érezhető. A 60-as évek végétől tiszta szín- és formaviszonyok ábrázolására törekedett. A látványt organikus formák idézik fel. Képein szigorú képépítkezés ötvöződik a komponálás zeneiségével. A formák, színek, tónusok ellentétei dinamikus egyensúlyt teremtenek képein.
A 80-as évek elejétől spontán, gesztusokon alapuló, kalligrafikus, egy-két pasztellszín finom tónusátmenetével festett műveket alkotott. Majd az egy-két színre épülő kompozíciók után színvilága kiteljesedett. A finom átmenetekkel festett, gomolygó, lebegő nonfiguratív formák plasztikusabbá váltak művein.

Mesterei: Podolini-Volkmann Artúr, Szőnyi István.

A tárlat megtekinthető:

Budapest Galéria Kiállítóháza (Bp., III., Lajos u. 158.)
2006. július 23-ig, hétfő kivételével naponta 10-18 óráig.