A 2004. évi Ernst Múzeumi centenáriumi kiállítás és a vele egy időben bemutatásra kerülő könyv - amely Kontuly Béla művészetének műtárgykatalógussal ellátott tudományos igényű összefoglalása -szervesen illeszkedik a hazai és a közép-európai művészettörténet-tudomány legújabb vonulatához, amely a realista irányultságú művészet pozitív újraértékelését tűzte ki célul. Szellemi előzményként azok az 1980-90-es évek folyamán létrejött nyugat-európai óriástárlatok és katalógusok tekinthetők, amelyek megalapozták az 1920-30-as évek Európájában népszerűvé vált realista művészet objektív megértését. A realista tendenciák előtérbe kerülése és a kvalitásos Kontuly-festmények növekvő műkereskedelmi értéke egyaránt azt jelzik, hogy időszerűvé vált az eddig előítélettel kezelt hazai realista irányzatok, főként a "római iskola" néven ismertté vált művészcsoport tudományos átértékelése. Kontuly Béla művészete a római ösztöndíjas évektől, 1929-30-tól kezdve nemcsak feldolgozta a korabeli európai új realizmust, nemcsak kombinálta a különféle realista irányzatok sajátosságait, hanem egyéni jegyekkel bővítette. A közel félszáz meglepően kvalitásos Kontuly-festmény mellett a kiállításon a legfontosabb "római iskolás" művészektől is láthatunk egy-egy alkotást. A képeken az 1930 körüli Európában elterjedt realizmus kedvelt műfajai, festési technikája, sablonjai is láthatóvá válnak, amelyek azt bizonyítják, hogy a római magyar ösztöndíjasok európai mércével mérhető, színvonalas, modern festészettel gazdagították a hazai művészetet. |
