A Zsolnay-kerámiák a legutóbbi időben különösen nagy figyelmet kaptak, hiszen a londoni Harrods áruházban külön vitrinekben mutatják be őket. A kivételes technika ? az eozin-máz ? alkalmazásán kívül vajon mi a szinte töretlen népszerűség titka? Kik a Zsolnayak? Mikor telepedtek le Pécsett, hogyan teremtették meg a keramikus-dinasztiát? Az üzem a 19. században a Monarchia legnagyobb kerámiagyára volt, két világháborút átélve is tovább működött. Az államosítás évei után, a rendszerváltást követően részvénytársasággá alakult. A háromnyelvű (angol, német, magyar), számos gyönyörű fotót, ábrát tartalmazó kötetet lapozgatva nemcsak a család és a gyár történetét, hanem a szebbnél-szebb kerámiák készítésének technológiáját, típusait is megismerheti az olvasó.
A könyv a Zsolnay dísztárgyak bemutatását tűzte ki célul, szubjektív válogatásban, a család és a családdal száz éven át egybeforrt pécsi gyár másfél évszázados történetének ismertetésével párhuzamban. Pécsett, ellentétben a nagy hagyományokkal rendelkező híres európai porcelángyárakkal, nem csupán dísztárgy készült. Ez utóbbi csupán a termékek elenyészően kisebb hányadát adta, mégis, a Zsolnay név ezen termékek révén vált világhírűvé, amelyet legfőképpen az 1873-as a bécsi, majd az 1879-ben a párizsi Világkiállítás alapozott meg. Ennek legfőbb letéteményese Zsolnay Vilmos volt, eredetileg kereskedő, egy személyben azonban festőművész, keramikus, a legnagyobbakhoz mérhető tudós és egyben kiváló üzletember. Az 1853-ban Lukafán működő, majd Pécsre költöző kézműves manufaktúrát 1868-tól gyárrá, találmányai révén üzemét néhány éven belül a Monarchia vezető kerámiagyárává fejlesztette. Nevéhez fűződik az irizáló, fémfényű máz, az eozin, a magastüzű zománc, a fagy- és hőálló épületkerámia, a pyrogránit technikájának kikísérletezése, gyári technológiára való alkalmazása.
A kötetben helyet kapott a 15. században a felvidéki Zsolnán élt Zsolnay Mátyástól eredeztető családfa, a család 19. és 20. századi történetéig bezárólag, a Lukafán manufaktúrát működtető Ignáctól, Vilmostól, a pécsi gyár megalapozójától, leánygyermekein, a tervezőművész Teréztől és Júliától, fiától a későbbi gyárigazgató Miklóstól, majd az unokákon, a Zsolnay örökösökön keresztül a Mattyasovszky és a Sikorski családig és azok utódain keresztül az 1948-as államosításig a családi tulajdonban lévő gyár és a jogutód Porcelángyár, majd ismételten a Zsolnay gyár történetének ismertetéséig. Külön fejezet foglalkozik a Zsolnay díszkerámia bemutatásával, a technikai kifejezések rövid ismertetésével, a fazonkönyvek és dekorkönyvek táblázatával, a leggyakrabban használt márkajegyek bemutatásával. 30 oldalon több mint száz színes tárgyfotó 150 év legszebb tárgyait mutatja be. A kötetet válogatott irodalomjegyzék zárja. A könyv háromnyelvű a páros oldalon angol és német, a páratlan oldal belső felén a magyar nyelvű szöveg, a negyedik hasábban pedig a család- és gyártörténetre illetve a művekre vonatkozó kísérőképek egészítik ki a szöveget. A könyv szerzője művészettörténész, 32 éven át volt a pécsi Zsolnay Múzeum munkatársa, osztályvezetője. E témában számos könyvet, tanulmányt, cikket és ismertetőt publikált, számos hazai és külföldi Zsolnay kiállítást rendezett.
