E három közül persze kiordít a Picasso név, a XX. század egyik legnagyobb, legsokoldalúbb, leghatásosabb és legsikeresebb képzőművészének közismert neve. De hogy jön ide Dora és James? Csak nem valami szerelmi háromszögről van szó?! De igenis! Csakhogy ez a világ legfurább háromszöge. James ugyanis kamasz korától fogva és mindvégig eltökélten homoszexuális, aki teljesen fesztelenül vallja és éli ezt a beállítottságát. Dora pedig Picasso megunt és ?dobott?, de alighanem leghíresebb és legreprezentatívabb szeretője, akiről maradandó művek tucatjait készítette a mester. A francia nyelvet már Amerikában megtanuló, a második világháború végén katonai elhárító tisztként Párizsban szolgálatot teljesítő James egyszer csak Picasso díványán találja magát, mert testileg is vonzódik a zseniális művészhez, s meg is orrol a mesterre, hogy az viszont szexuálisan nem közeledik őhozzá, jóllehet némelyek tudnak fiatalkori ilyesfajta kiruccanásairól. Ezért aztán szinte monumentálissá válik James plátói szerelme az elhagyott szerető kínos szerepében vergődő Dora iránt, akit férfiként meg se környékez, jóllehet együtt is élnek egy Picassótól kapott vidéki kúriában, miközben azonban James sűrűn váltogatja a maga homoszexuális partnereit. Dora talán azért tesz lakatot saját nőiességére, mert azt hiszi, hogy így egyszer majd visszafogadja őt Picasso, aki persze újabb és újabb nőket boldogít. Mégis mindhármukat összetartja a művészet igézete: Picasso esetében a zseniális művészeté, Dora esetében a középszerű festegetésé, James esetében pedig az irodalmi ambícióké, melyek életrajzi és önéletrajzi művekben öltenek testet. Végül is a maguk módján mindhárman szeretik egymást és ragaszkodnak egymáshoz, még ha ez többnyire a hiányérzet ragaszkodása is. James rajong Picassóért, bár nem nézi el neki politikai baklövéseit. Picasso szereti és lerajzolgatja Jamest, bár olykor átsuhan rajta, hogy vajon nem az FBI ügynöke-e. Dora belebetegszik a Picassóval való szakításba, mégsem tagadja meg volt szeretőjét, s Jamest is összekötő kapocsnak tartja közte és Picasso között. Ami elmondható Jamesről is, mert Dora iránti rajongása mélyén a Picasso iránti rajongás húzódik meg. És James valójában ezért válik Dora afféle hűséges fegyverhordozójává, még ha átlátja is, hogy Dora a kapzsisága miatt sokszor rászedi őt. Mindeközben pedig kibomlik előttünk a huszadik század óriási, utolérhetetlenül színes párizsi művészeti életének hétköznapi részletességgel és hitelességgel elmesélt izgalmas világa, melyről igazán érzékletes képet ad a szemtanú és résztvevő James Lord. "A Picasso és Dora kegyetlenül éles szemű és merész könyv. A napjainkban irodalmi tüneménynek tekintett kategóriába tartozik: valódi irodalom." - James R. Mellow, The New York Times Book Review "A bohém művészvilág franciaországi végnapjainak rendkívüli rajza. James Lord lenyűgöző tour de force-szal, pazar mutatvánnyal ábrázolja a korszakot." - Barbara Probst Solomon, The Washington Post Book World "Lord saját naplóira épített, szívfájdító prózafolyamának lüktető visszaemlékezései elvezetik az olvasót a háború utáni, elfoglalt Párizsba. Akiket érdekel Picasso, Párizs és a modern művészet, azoknak el kell olvasniuk ezt a könyvet." - Ellen Bates, Library Journal "Lordot mélységesen foglalkoztatják az emberi gyengeségek különböző megnyilvánulásai, és már csak ezért is érdemes elolvasni e memoárját." - John Taylor, The Times Literary Supplement "Nem ígér szolgai valóságot és szó szerinti tudósítást. Megfogalmazásai, mint egy Racine-darab dialógusai, világosak, kifejezők, mentesek minden fölöslegtől és mellébeszéléstől. A szellemes fordulatokban gazdag szöveg bájos gunyorossága La Rochefoucauld-ra emlékeztet. Mindent egybevetve: a könyv valamiféle 17. századi érzést sugall, a 17. század tartózkodása nélkül..." - Gabriele Annan, New York Review of Books A kötetet a Háttér Kiadó jelentette meg. Ára: 3.498.- Ft
További cikkek ebben a rovatban
