A fotográfus neve olvastán legelőször talán fekete-fehér fotográfiák tűnnek fel emlékezetünkben... 1974-es első magyarországi egyéni kiállításán, a Műcsarnokban, fényképei sokak számára egy olyan világ létezését fedték fel, amelyről régóta azt hitték, nincsen többé már. 1967-ben, az akkor már évek óta a Nők Lapja szerkesztőség fotóriportereként dolgozó Korniss számára első erdélyi útja felfedezés lesz. ?Meg kellene örökíteni azt, ami hamarosan eltűnik" ? emlékezik vissza Korniss az első gondolatra, mely akkor átsuhant fején. Itt és ekkor kezdődött Korniss Péter pályafutásának egy újabb fejezete, mely máig meghatározza munkásságát.
Korniss munkásságában a 2000-es évek egyik nagy ?újítása" az volt, hogy színesben is fényképezni kezdte e közösségeket, embereket, és az akkorra már teljességgel ?önmagából" kifordult jelenségek látványát azzal ?csavarta tovább", hogy ?betlehemes csoportjait" először műteremjellegű háttér elé helyezte, majd mikor lehetősége adódott, városi környezetbe ?léptette ki" őket: lakótelep, graffiti, pláza... vagy rikító rózsaszín tornyú kartonbetlehem, kortárs múzeumok ? e látványok váltak egyre megszokottabbá olyan keresztény hagyományok kapcsán is, mint a ?betlehemezés". Ők még mindig betlehemesek, csak másképp, máshol. Korniss viszont nem változott: fényképezőgépének lencséje által néz szembe ezen sorsokkal, emberekkel évtizedek óta. Nem is csoportképeket készít: képes akár egy fotográfiába sűríteni egy egész szociológiai tanulmányt; megmutatja azt, amit mások nem látnak, pontosabban látnak, de nem vesznek észre.
A Várfok Galéria nyitása a fotográfia felé új érát indít a Galéria életében, ám e kiállítás Korniss munkásságában is új stációt képez például abban a tekintetben, hogy ezáltal Korniss Péter fotográfiái egy szigorúan felügyelt rendszert integrálnak, annak technikai, méretbeli és számozási szempontjaival művei az intézményesített műkereskedelem részeivé válnak.
A Várfok Galériában bemutatandó Folytatás című kiállítás kurátora Jerger Krisztina művészettörténész ? ő rendezte meg többek között az 1998-as, szintén műcsarnokbeli nagy Korniss kiállítást. A mostani, 2012-es tárlat két nagy részre bontható: az egyik egy különleges válogatás az 1967 és 1977 között készült, a '70-es évek második felében nagyított vintage fotográfiákból. E fekete-fehér munkák között vannak ?klasszikus darabok is", de olyan vintage-okat is kiállítanak, amelyek még sem bemutatva, sem publikálva nem voltak. A tárlat másik részét Korniss elmúlt években, de elsősorban 2009-2011 között készült színes képei teszik ki. E művek ?folytatásai" a korábbi évtizedek munkásságának: ?A kiállítás legfrissebb fotói ugyanezt az utat követik, azt kutatva, mi történt annak a régi világnak a gyökereivel, amelyet Korniss negyven éve először fényképezett le, valamint melyek azok az elemek, amelyek még ma is tovább élnek. [...] Korniss pedig idejekorán ráébredt, hogy a hagyományok ? különösképpen a rítusok ? ?tökéletes formákat" hoztak létre" ? írja Colin Ford e munkákról.
