Korniss Péter fotóművész 1967 és 2004 között készült erdélyi képeit láthatja a közönség péntektől Debrecenben, a Mű-Terem Galériában. A két évszám az első és az utolsó képek születésének dátuma. Az alkotások olyan erdélyi falvakban készültek, ahol a Kossuth-díjas művész évtizedekkel ezelőtt még szinte érintetlenül találta a hagyományos paraszti világot, s egyúttal szemtanúja lett a vidék azóta teljesen megváltozott életének.
"Minden akkor kezdődött, amikor visszatévedtem a múltba. 1967 őszén a széki táncházban egy eltűnő világ utolsó pillanatai tárultak elém. Tudtam, hogy amit ma látok, az a tegnap" - vallott a művész korábban az erdélyi képek születéséről.
Korniss Péternek az Erdélyi képek 1967-2004 című, a régi paraszti kultúrát rögzítő képeiből összeállított kiállítását április 30-ig tekinthetik meg az érdeklődők Debrecenben.
Korniss 1937. augusztus 4-én született Kolozsváron. 1949 óta Budapesten él. Jogásznak készült, de 1956-os tevékenysége miatt eltávolították az egyetemről. Segédmunkásként különböző munkahelyeken dolgozott, majd a Budapesti Fényképész Szövetkezet riportosztályán helyezkedett el. 1961-1991: a Nők Lapja szerkesztőségében jut álláshoz, először mint gyakornok, később riporter s végül mint a lap művészeti szerkesztője. 1991-1999: a Színház című folyóirat képszerkesztője. Jelenleg szabadúszó fotográfus.
Dokumentarista fotográfusként lett ismertté. A hetvenes évek végétől tíz éven keresztül egy ingázó munkás életét követte fényképezőgépével s ebből a munkából A vendégmunkás címmel jelentetett meg egy albumot. Több mint három évtizedet szentelt az eltűnőben lévő paraszti életforma és kultúra megörökítésének, főleg Erdélyben. Ebből születtek az Elindultam világ útján... , Múlt idő és a Leltár. Erdélyi képek 1967-1998 című kötetei. Egyéni kiállításait tizenhat ország különböző galériáiban és múzeumaiban mutatták be, a többi között Finnországban, Írországban, Dániában, Franciaországban és az Egyesült Államokban.
