Ez a személyes kreativitás általában két síkon mutatkozhat meg. A kronologikus szakmai tagolással szemben bátran lehet párosítani klasszikus modern és kortárs anyagot; a stílus-besorolásokkal szemben pedig előnyt lehet adni a mégoly különböző egyes műveknek. Rendezni kell és lehet a művészetben természetesen uralkodó káoszt, ám úgy, hogy eközben a káosz természetessége is megmaradjon. A Feuer Gyűjtemény erre tesz kísérletet. A gyűjtemény klasszikus modern része felöleli Szinyei Merse Pál, Rippl-Rónai József, Perlrott-Csaba Vilmos, Kmetty János, Márffy Ödön, Czigány Dezső, Vaszary János, Tihanyi Lajos, Schadl János, Hincz Gyula, Kádár Béla, Scheiber Hugó, Mednyánszky László, Nagy István, Vörös Géza, Farkas István, Frank Frigyes, Dési Huber István, Szőnyi István és Egry József festményeit, de hasonló jelentősséggel bír a szobrászati anyag is: Vedres Márk, Beck Ö. Fülöp, Goldmann György, Medgyessy Ferenc, Kövesházi Kalmár Elza, Gorka Géza, Bor Pál és Huszár Imre. Milyen kortárs művészeti irányok felé lehet nyitni egy ilyen erős huszadik századi hosszmetszettel? Az átvezetést Vajda Lajos és Ámos Imre művei nyújtják, melyet az Európai Iskola művészei követnek (Bálint Endre, Korniss Dezső, Marosán Gyula, Gyarmathy Tihamér, Lossonczy Tamás, Barcsay Jenő és Szántó Piroska). Így jutunk el a 60-as, 70-es évekhez, melyet Lakner László, Frey Krisztián, Méhes László és Kocsis Tibor művei képviselnek. Ez hűen jelzi, hogy a történelmi utalások, formai kísérletek, s a pop art tömeg-kulturális merítése egyaránt megérintik a gyűjtőt. Az Iparterv alkotásainak jelenléte ? itt Keserü Ilona egy gyűrt reliefje, amott számos Nádler István festmény ? azt is mutatja, hogy az aktivisták üzenete valóban nem áll messze a gyűjtőtől, legfeljebb főműveket már csak az újkonstruktív generációtól lehetett biztosítani. A kassáki örökség iránti hűséget külön is hangsúlyozza a tény, hogy Feuer számára Bak Imre az első számú élő klasszikus. Megújulási készségét, egyszersmind tudatos, fegyelmezett munkáját becsüli legjobban. Ettől jócskán eltérő irányok is hasonló mélységgel vannak jelen a gyűjteményben. Swierkiewicz Róbert erős gesztusai a legváratlanabb kompozíciókban jelentkeznek. A Lelkek mennybemenetele például egy bársonyra varrott textíliára felhordott foltok és az odaerősített kis, antropomorf bronzszobrok együttese. Más, kisméretű festményeiből feszületet formált. Indiai élményeiből egész sorozat született. A gyűjteményben lévő számos műve szinte minden oldaláról bemutatja, jelezve azt is, hogy Feuer nem ragaszkodik szigorúan épített életműhöz; nagyra értékeli a sokfelé ágazó megújulási képességet is. Még egy harmadik alkotót reprezentál az anyag ugyanilyen mélységben. Bukta Imre bizonyos értelemben egyszerre testesíti meg azt, amit Feuer Bak Imrében és Swierkiewicz Róbertben kedvel. Bukta műveinek hátterében következetes gondolatiság húzódik meg, egyúttal anyaghasználata, formai ötletei igen invenciózusak. Alig rejtett társadalomkritikája, konceptuális hajlama, s munkáinak fizikai érzékisége, tárgyi jellege egyként izgalmasak a gyűjtőnek. Joggal kedvenc mű a Műanyagból tiszta búzát gyártó cséplőgép, amely Bukta alkotásainak összes leleményét felvonultatja, sőt még egy külön a gyűjtő kérésére barkácsolt, s furfangos szerkezete révén önálló alkotásként felfogható posztamensen is pihen. E szempontok közül több érvényes Gaál Józsefre is, akitől szintén többféle mű került a gyűjtőhöz. A párizsi éjszaka megfigyeléséből született grafikáit Feuer ikonosztáz alakban rendezte el a falon. A profánban így észrevenni az utalást a magasztosra ? érzékeny szemre vall. Gaál más, jól ismert, eltorzult emberalakjai nem csupán festményeken bukkannak fel, hanem a közel egy évtizede kezdett, azóta több szériában is készült groteszk fejeken. A gyűjtemény szempontjából ez utóbbiak a jelentősek. Nemcsak azért, mert Feuer egy teljes sorozatot megvett annak idején a Dorottya Galéria kiállításáról, hanem mert a fejek keletkezéstörténete is megragadta. Gaál ugyanis kizárólag a családi portán lelt, már használaton kívüli ? például az istállóból származó ? anyagokból rakta össze e fejeket, azaz elmúlt dolgok rekontextualizálásával teremtett új műtárgyakat. Egyúttal ennek révén vált grafikusi és festői munkája mellett szobrásszá is. Ez újra a gyűjtő azon nyitottságára vet fényt, hogy olyan művészi folyamatokat támogasson vásárlásaival, amelyek anyaghasználatban és koncepcióban egyaránt szokatlanok, s átlépést jelentenek egyik művészi státusból a másikba. Fontos jellemzője a gyűjteménynek az atipikus felkarolása is, mely jól látszik Kopasz Tamás metamorfózisának a gyűjteménybe került tárgyain is. A művésztől kép, majd vasból készült kép, falra akasztható szobor, végül ?valódi?, talpazatos szobor is akad a gyűjteményben. A fejlődési szakaszok segítése önmagában öröm Feuer számára, a plasztika iránti elfogultága pedig már a klasszikus modern anyagban is kitűnt. Ádám Zoltánt kevesen tartják ma már plasztikai alkotóként számon, így a gyűjtő joggal büszke egy korai fa-textil darabra. Haraszty Istvántól nem meglepő az ónlapokból szegecselt Örökség (1994), de annál inkább a kishajókra emlékeztető festmény-applikáció. Sugár Jánostól aligha találni további farostot, hungarocellt és bronzot elegyítő síkreliefet. Fekete Balázs ólom vitorlásokat eszkábált a tenger hullámait ábrázolóan megfestett farönkbe. Zsakó István munkáit textilművész felesége, Torma Andrea egy gobelinje ? amelyet ő nem iparművészeti munkaként, hanem cérnával készített festményként határoz meg ? kíséri, amelyen Zsakó motívumai tűnnek fel. A műfajok között átmenetre további példa El Kazovszkij Jó pásztor című reliefje, amelynek gézzel átkötözött alakjai a performanszok színpadát idézik. A ma már a digitális eljárások úttörőjének számító Szarka Pétertől külön anyag rejtőzik a gyűjteményben, s ebből nem véletlenül megint csak az anyaghasználatban leginkább összetett darab függ a falon. A bőrtől a lakmuszpapíron át a lakkrétegig minden csodát felsorakoztató mű összességében talán egy absztrakt, lelki tájkép, ahová a három hasítékon át ?léphetünk be?. S ha mindez nem lenne elég bizonyíték Feuer igényére az atipikus, a nem öncélúan, hanem talányosan meghökkentő iránt, akkor otthonában a földön több Almássy Aladár szoborba botlunk. Már ha így nevezhető például A fodrásznő álma, amelynek táncoló alakja egy hajnyírógép és egy hajcsavaró házasságából jött létre, egy hajszárító búra alatt. A kiállítás helyszíne: Godot Galéria 1075 Budapest, Madách út 8. A tárlat megtekinthető: 2004. szeptember 15-től október 9-ig. Nyitva: keddtől péntekig 10 és 18, szombaton 10 és 13 óra között
