Kortárs fotók a szomszédból

Heinz Cibulka a kortárs osztrák fotóművészet egyik meghatározó személyisége. Költőként kezdte, majd a szavak helyett inkább a képi kifejezésmódot választotta; saját elmondása szerint vizuális haikukat készít.

 

Felvételei mindig az élet, nem pedig a fényképezés szempontjából érdekesek, a leghétköznapibb jeleneteket, tárgyakat, embereket ábrázolják. Sorozatait négy képből állítja össze, teljesen véletlenszerűen, mégpedig akkor, amikor már meg van arról győződve, hogy az adott felvételek létrejöttének körülményeit elfelejtette. Koncepciójának lényege, hogy két véletlenszerű képet mindenképpen összefüggésbe lehet hozni egymással, egy harmadik bebizonyíthatja, bonyolíthatja, vagy elbizonytalaníthatja az első kettő közötti kapcsolatot, a negyedikre pedig azért van szüksége, hogy a gondolkodás és a képzelet által létrehozott rendszerezési elveket megdöntse. Az automatikus asszociáció előidézi, hogy a négy kép egy egésszé álljon össze. Ez a hatás ellensúlyozza azt, hogy a képek fotográfiai szempontból nem túl vonzóak, viszont annál inkább gondolkodásra késztetik az embert.

 

Magdalena Frey is más pályáról lépett a képek világába - ápolónőnek tanult, aminek köszönhetően műveiben újra meg újra megjelenik az emberi test, az intim részletek, a vér, az orvosi kellékek, egyszóval a kórházélmény motívuma. Különösképpen sokkoló az az 576 képből álló vizuális napló, amely saját terhességét, a szülést, majd a gyermekágyas hetek eseményeit dolgozza fel, meglepő alapossággal mutatva meg a női test átváltozását és a születés misztériumát. Nagy hatással bírnak a képek, főleg azokra, akik személyesen még nem tapasztalták meg az élményt, csupán elméleti tudással rendelkeznek. Ki gondolná, hogy ilyen körülmények között, egy kiállításon "gyanútlanul" sétálgatva köszön majd szembe vele a valóság, hosszú percekre a falra szegezve a tekintetét.

 

Helyet kap a kiállításon három rövidfilm is. Az egyik asszociatív szekvenciák sorában pásztázza végig két fiatal nő egy napját, a második Frey portréja egy budapesti művésznőről, Ujj Zsuzsi andalító-ironikus zenéjével fűszerezve, a harmadik pedig egy-egy rövid filmportré három nőről.