(MTI) ? Az ötlet abból a sikerből ered, amelyet a kolozsvári iskola kifejezés jelent az elmúlt évtized óta: egyedülálló jelenség, hogy egy háromszázezres városból szinte minden évben jelentős művészek kerülnek ki nagyon komoly kiállítóhelyekre, galériákba New York-tól Párizsig ? szólt a tárlat ötletéről a Műcsarnok igazgatója.
Gulyás Gábor elmondta, a kolozsvári művészek kitörésének immár több hulláma van: az elsőt egy 2002-es zürichi kiállításhoz szokás kötni, ahol elsősorban román művészek ? Adrian Ghenie, Victor Man vagy Serban Savu ? jelentek meg, azóta pedig már jelentkezett egy újabb nemzedék.
Bár szokás a Kolozsvár-jelenségben a "titkot" keresni, annak vélhetően több oka van ? jegyezte meg az igazgató. A legfontosabb, hogy tehetséges művészekre van szükség, akik egy időben léptek színre; ebben nagy szerepet játszik a komoly oktatómunkát folytató kolozsvári képzőművészeti egyetem. Emellett épp jó időben indult néhány remek művészeti folyóirat és galéria is a városban ? sorolta. "Ez így mind együtt eredményezte ezt a szép sikert, amelyre mi is büszkék lehetünk egy kicsit, mert a 32 kiállító művész között szép számmal szerepelnek magyarok. Ők nem származásuk miatt kerültek be a válogatásba, hanem mert kiemelkedően jók" ? emelte ki a Műcsarnok vezetője.
Veres Szabolcs: Gonorrhea in Church
Mint hozzáfűzte, a kolozsváriak elismertsége minta lehet a nemzetközi kitörési pontokat régóta kereső magyar képzőművészetnek is, mostanáig azonban nyugatról jóval erősebb érdeklődés övezte az erdélyi város művészeti életét, mint Magyarországról, így a kiállítás sok szempontból az újdonság erejével fog hatni Budapesten. Gulyás Gábor hangsúlyozta: a tárlat reprezentatív módon mutatja be a kolozsvári képzőművészet alkotóit, intézményeit és új törekvéseit; javarészt főműveken keresztül. Angel Judit kurátor elmondása szerint fontos szempont volt, hogy olyan alkotók is szerepeljenek a kiállításon, akik már nem Kolozsváron élnek, de korábbi hozzájárulásuk fontos volt a helyi művészeti színtér fejlődéséhez. "Nagyjából két jelenséget tanulmányoztam: az egyik az úgynevezett újfiguratív festészet, amely 2005 körül kezdett felszínre törni, a másik pedig a konceptuálisabb hagyományokat folytató művészek munkássága. Ezen kívül érdekelt, hogy az utóbbi tíz évre visszamenőleg megpróbáljam elmagyarázni, melyek voltak azok a feltételek, amelyekkel a kolozsvári színtér eljutott egy ilyen komplett fejlődési szintre" ? árulta el.
A kurátor emlékeztetett, hogy a kolozsvári művészek munkásságában igen fontos vonal a történelemmel való foglalkozás: többen a rendszerváltás hatásait vizsgálják, mások mindennemű ideológiák túlhajtásait ? például a Funar-féle nacionalizmust ? kritizálják, de az ortodox egyházzal szemben is megfigyelhetők kritikai tendenciák.
Berszán Zsolt: Koporsó
Adrian Ghenie fő tematikája például a történelem, a festészet és a film közötti kapcsolat, Ciprian Muresan a konceptuális-kritikai vonalat képviseli, míg Berszán Zsolt grafitmunkákkal, festmény jellegű objektjekkel vesz részt a kiállításon. Érdekes installációt alkotott a Műcsarnokba Miklósi Dénes: a művész saját eddigi munkásságára reflektál egy "mikroretrospektív" projekttel ? mondta el a kurátor, kiemelve Victor Man, Serban Savu, Mircea Cantor, Veres Szabolcs és Betuker István munkáit is.
Rajtuk kívül a közönség Marius Bercea, Mihut Boscu, Razvan Botis, Radu Comsa, Csiki Csaba, Duo van der Mixt, Oana Farcas, Simon Cantemir Hausi, Mihai Iepure Gorski, László István, Victor Man és Papp Anna-Bella, Miklós Szilárd, Alex Mirutziu, Nita Mocanu, Cristian Opris, Cristi Pogacean, Victor Racatau, Cristian Rusu, Leonardo Silaghi, Mircea Suciu, Szabó Péter, Sergiu Toma és Gabriela Vanga alkotásaival találkozhat.
László István: Eltörölve
A kolozsvári művészeti színtér intézményei közül az Alergische Platze, az AltArt, a Bázis, a Colectiv A, a D Media, az Ecsetgyár, a GroundFloor Group, a Grupa Mica, az IDEA art + society, a Kolozsvári Művészeti és Design Egyetem, a Laika, a MindBomb, a Plan B, a Sabot, a Sindan Kulturális Központ, a Tranzit Ház és a Version mutatkozik be a Műcsarnokban.
Angel Judit szót ejtett az építészeti installációról is, amelyet Kim Attila tervezett: a kiállítás tereiben Ytong téglából készült fülkék adnak otthont a videóvetítéseknek. "Az Ytong egyrészt nagyon népszerű építőanyag Romániában, másfelől szürkesége révén vizuálisan kötődik az előző korszakhoz, mikor minden beton volt Romániában, így összekötő elem a múlt és a jelen között" ? adott magyarázatot a szokatlan megoldásra a kurátor.
