(MTI-Press) - Az egykori királyi kastély megmaradt második világháborús romjait ugyanis "annak rendje és módja szerint" felrobbantotta a kommunista vezetés, mint a múlt végképp eltörlendő emlékét. Helyére épült a Palast der Republik (Köztársasági Palota) üvegfalú modern kolosszusa, amely átalakítható belső tereivel országgyűlési vagy pártkongresszusi célokra és tömegszórakoztatásra egyaránt alkalmas volt. Kisebb-nagyobb éttermek, sörözők meg tánclokálok mellett működött az emeletén a TIP (Theater im Palast) kisszínpada, amelynek előcsarnokában rendszeresen kamaratárlatok váltották egymást.
A lakosság véleménye megoszlott arról, hogy lebontásra ítéljék-e a mennyezetről lógó sok csillár miatt "Erich lámpaboltjának" is csúfolt, időközben divatjamúlttá vált konstrukciót, vagy pedig hagyják meg az utókornak. A kilencvenes évek derekán a lebontás hívei a még meglévő, de bezárt épület homlokzatára monumentális ponyvákat feszítettek az egykori királyi kastély méretarányos és pontos ráfestett másával. Aztán ismét a megmaradást akarók kerekedtek felül, akik a néhai NDK négy évtizedének kiiktatása nélkül próbáltak költségkímélő megoldást találni, az épület ismételt megnyitásával pedig a legkülönfélébb felhasználási módokat demonstrálni.
Most a valamikori királyi, majd köztársasági palota egyelőre "hűlt helyén", az üres Schlossplatzon ismét új szelek fújnak. Ezek szerint Adolf Krischanitz tervei alapján lehetővé válik még az idén egy átmeneti műcsarnok megnyitása. A Stiftung Zukunft Berlin (Berlini Jövő Alapítvány) elkötelezettségének jóvoltából a projekthez az anyagi háttér is biztosított, magánerőből 850 ezer euró erejéig.
A szervezők szerint a teljesen áttetsző kubus bármikor lebontható és újra felhúzható könnyűszerkezetes elemekből épül. Falaira kívül-belül vetíteni lehet álló vagy mozgó képeket, így éjjel-nappal üde színfolt volna az egyelőre sivár környezetben. Belsejében egyéni és csoportos tárlatok váltogathatnák egymást a Berlinben élő külföldi és német művészek népes társaságának munkáiból. Ezzel nemcsak elméletileg hívnák fel a nemzetközi figyelmet arra a hatalmas alkotói potenciálra, amely jelenleg Berlinben összpontosul, hanem permanens és frappáns reklámot biztosítana, az alkalmi eladásokból pedig akár anyagi hasznot is hozhatna ez egyelőre nagyon hiányzó és végleges Kunsthalle építése számára, amelyet legkésőbb 2012-re terveznek megépíteni az illetékesek, egy időközben meghatározandó helyen.
Az ideiglenes pavilonban rangos szakértői grémium felkérésével és a lehető legszélesebb nyilvánosság bevonásával időnként tervismertetések vitái valamint épület-makettek bemutatói is zajlanának a 2007-2009 közötti esztendőkben. Most nemzetközi sajtótájékoztatón ismertették azt a nyári projektet, amelynek keretében július végéig két képzőművész - Franz Ackermann és Candice Breitz - szimulálja a helyszínen a temporális műcsarnok terének első virtuális "berendezését", kurátora pedig Gerald Matt a Kunsthalle Wien részéről. A német-osztrák koprodukció nemcsak tartalmilag, hanem külső formájában is jelezni kívánja az internacionális képzőművészeti dialógus lehetőségét és szükségességét, továbbá ablakot nyit a berlini "szcénára" és ezzel definiálja a metropolis Európában játszott szerepét és fontos helyét a világban.
