Kossuth Tivadar 1947-ben született Jugoszláviában, a vajdasági Törökbecsén. Családi indíttatásra keramikus lett. Diplomája megszerzése után szülővárosa világhírű csempegyárának művészeti vezetője, számos középület számára készített nagyméretű mázas kerámiakompozíciókat, agyagszobrokat, és részt vett a Selo (Falu) néven alakult naiv festők csoportos tárlatain. Egyedi hangvétele révén hamarosan elszakadt a hagyományosan naiv festői világtól, hogy önálló utakra térve keresse a kibontakozás lehetőségét, de szemléletmódját sohasem áldozta fel, egyetlen "iskola" befolyásának sem engedve alakította ki a maga sajátos világát.
A naiv művészet kiváló, nemzetközi elismertségű teoretikusa, Oto Bihalji-Merin felismerte festészetének egyéni, tiszta csengésű hangvételét. Ennek megőrzésére biztatta további pályáján, megjósolva, hogy műveivel bejárja majd a világot. A nyolcvanas évektől kezdve kizárólag a festészetnek szentelte magát. Számos kiállítás után 1973-ban a londoni világkiállításon szerepelt két alkotásával, melyek az Egyesült Államokba is eljutottak. Az áttörést azonban 1988-ban a párizsi Salammbo Galerie meghívása jelentette, ahol önálló tárlaton mutathatta be képeit. A kiállítás sikere nyomán megnyílt az út az elismertség felé: Franciaország, az Egyesült Államok, Japán, Ausztrália ismerte meg műveit. 1992-ben a svájci Vevey-ben rendezett Chaplin-filmfesztiválra kapott meghívást: a nagy filmes komikus élete és művészete által ihletett meseszerű festményét Geraldine Chaplin is elismeréssel fogadta, de művészete megnyerte számára Richard Attenborough és az író, Danillo Kis barátságát is. 1993-ban Hans Ohlsen felkérésére készítette el családi címerét, amellyel a Dán Királyi Klubban képviseltette magát.
Kossuth Tivadar képeinek egyik témaköre a gyerekkor élményei körül forog: a tiszai táj, a halászok, a falu élete, a múlt emlékképein át, a népmesék világát idéző álomszerű víziókban ölt testet, újra meg újra visszatérve szülőhelyének gyökereihez. A népművészet tiszta formakincse szűrődik át keresetlen, gyermeki tisztasággal megfogalmazott festői világában. Festészete nem csupán a naiv művészet formanyelvén beszél: képein az emlékek expresszív újraélése párosul az élmények szürreális, álomvilágba vezető vízióival. Különösen mély benyomást őriz a cirkusz életéről: az utazó vándorcirkuszosok, a bohócok és artisták, a cirkuszi sátor, a porond csillogása illúziókkal és szépségekkel teli varázsa a világ szimbolikus megjelenítésévé válik. Kossuth Tivadar világa önmagából teremti meg a mesebeli édent: kompozícióinak tere meghatározhatatlan tér, a föld és az ég nem valóságos helyszíneket, hanem egy, valóságon túli, csak a művész lelkében, belső képzeletében létező világot hív életre. A képszerkezet néha perspektíva nélküli, a háttér élénken égő színekkel festett homogén felületéből a figurák zárt egységekbe tömörülnek, önálló festői képelemekként, a felület dekoratív részeiként jelennek meg, a színezés pazar változatossága a vonalvezetés gazdagságával párosul. Alakjait vékony kontúr írja körül, mely önálló, kompakt egységekbe zárja a színeket, olyan gyermekien tiszta, egyszerű, mégis bravúros rajztechnikával, ami képeinek egyik legmaradandóbb élményét nyújtja. Kossuth Tivadar képei előtt a nézőt is magával ragadja műveinek meseszerű, varázslatos világa. Alakjai, tárgyai önmagukkal azonosuló, önmagukban is teljes szimbólumok, a mindenkor tiszta emberi normák erkölcsi megtestesülései, a művész hitvallásának tanúságtevői. Bibliai témájú képei az ember és a lélek jellemrajzának hiteles anatómiáját vázolják fel: a töretlen hit és a hivatás iránti elkötelezettség, barátság és árulás, bűn és megbocsátás örök emberi szituációit állítja elénk ? a művészetben egyedülálló módon! -, az évszázados ikonográfiai képtípusokat átértelmezve. A német Herder Kiadó 2000-ben, a Frankfurti Könyvvásárra megjelentetett, Krisztus életét kétezer év művészeti alkotásainak tükrében bemutató kötetében Leonardo da Vinci, Rubens, Chagall művei mellé közreadták Kossuth Tivadar két képét: a "Krisztus bevonulását" és az "Utolsó Vacsorát". Noé bárkája mindig visszatérő témája a művész alkotásainak, mint a világot ért kataklizmák után az új életben és folytatásban reménykedő művész alteregója. Kossuth Tivadar is a háború és pusztítás felett győzedelmeskedő, megalkuvást nem ismerő hit révén talált új hazát Magyarországon, ahol 1993 óta él. Kossuth Tivadar hosszú, kitérőkkel tarkított életpályája során megteremtette egyedi, csak rá jellemző képi stílusát, mindvégig megőrizve és követve a maga egyéniségét, választva egy nehéz, de önálló utat, s ez az út végül sikerhez és elismeréshez vezette. A rangos megrendelések mellett képeinek tulajdonosai között művészek, politikusok és nagy gyűjtemények szerepelnek, éppúgy találhatunk tőle festményt a németországi koblenzi Landes Múzeumban, mint londoni, New York-i, tokiói magángyűjteményekben.- Réti Mária művészettörténész Megnyitó: 2006. január 16. 18.30 óra A kiállítást megnyitja: Réti Mária, művészettörténész A kiállítás megtekinthető: 2006. január 16. - március 18. Nyitva tartás: naponta 8 órától 20 óráig A kiállítás helyszíne: Kempinski Hotel Corvinus Budapest, 1051 Budapest, Erzsébet tér 7-8.
