Kovács Ferenc kiállítása a Hauerben

Képző

Meglepően sokan gyűtek össze a Hauer Irodalmi Kávéházban Kovács Ferenc festőművész kiállításának megnyitójára: színészek, írók, képzőművészek, barátok. Mindez egyben azt is jelzi, hogy Fehér Miklós vállalkozása - az új művészeti találkozóhely Budapest szívében - jól működik.
A korábbi kiállító, Macskássy Izolda képeit elkapkodták. Most a Siklóson élő Kovács Ferenc művei tekinhetők és vásárolhatók meg a Hauer cukrászdában.

A Kisszentmártonban született művész egész életében a baranyai tájhoz volt hűséges: képein siklósi, máriagyűdi, nagyharsányi, palkonyai tájakat láthatunk téli fényben vagy őszi színpompában. Igazából nem a tájat festi, hanem egy táj emlékét, mindazt, ami megmaradt benne az élményből.
Olyan képeket fest, amelyek megmutatják a városi, autóval közlekedő embernek, mit látnának, ha egyszer autó nélkül kimennének a természetbe.
A tájképekhez szervesen kapcsolódnak az emberi testek, a női aktok, amelyek ennek a kiállításnak a zömét alkotják.
Ezek ellenpólusai a corpusok - a kettő együtt a test és lélek összefonódottságát hivatott ábrázolni. A keresztrefeszítés motívuma érett korszakának képein jelentkezik.

Ősz - Akvarell, 32x40 cm
A művészetek egymásrahatásának jó példája, hogy Lukács Sándor színművész egyik verse, az Apám emlékére ihlette a festőművészt egyik corpusának megkomponálására.
Lukács Sándor, egyébként a művész közeli barátja a megnyitón el is mondta ezt a versét.
Siklós - Akvarell, 30x42 cm
Fény - Akvarell, 30x42 cm
Kovács Ferencnek sok barátja van, mert olyan személyiség, akinek közösségteremtő ereje van, alapítótagja a Siklósi Szalonnak és a Siklósi Képzőművészek Szimpóziumának. Ahogy a kiállítást megnyitó Angyal Mária művészettörténész mondta róla:
Corpus - Olaj, 80x60 cm
"Kovács Ferenc megfelel annak az általános esztétikai érvényű kategóriának, amely a szépségre és a humánumra való törekvést jelenti. Szeretem, hogy nem akkor kezdett el corpusokat festeni, amikor ez hirtelen fontossá vált és azt, hogy egyetemes értékrendhez köti magát, messsze elkerülve a stílusbeli divatokat.
És azt is szeretem, hogy úgy figyelmeztet bennünket egy magasabb szellemi létre, hogy a szenvedés a könyörületet, a gonoszság az alázatot, a durva megaláztatás a mindenekfeletti jóságot jelenti."