Hogyan jön létre a kritikai dizájn, mely a konzumkultúrával szemben társadalomkritikus tudatossággal nem pusztán megrendelői érdekeket szolgál ki, hanem a vizuális kultúrát, sőt a kultúra és a társadalom egészét formálja? A modernista mozgalmakban fogalmazódott meg először a dizájn utópisztikus megközelítése, amely a díszítő funkció helyett társadalmi-politikai célok szolgálatába állította a tervezést. A 60-as 70-es években megjelent az antidizájn; mikor a kritikai attitűd kifejezőeszközeként egyre többen szándékoltan amatőr, barkács megoldásokhoz fordultak. Mára az eredetileg politikai és társadalmi elkötelezettségből létrehozott dizájnmegoldások felcserélhető stíluselemekké, marketingeszközökké váltak, a kritikai megközelítés tehát a különböző vizuális nyelvek politikai dekódolásával és reflektált használatával juthat érvényre.
A kiállításon történeti és kortárs projektek és kiadványok szerepelnek három témában: Tipográfiai utópiák, Parallel dizájn, Szubverzív dizájn. Résztvevők: Andreas Fogarasi, Kassák Lajos, Moholy-Nagy László, Société Réaliste, Boris Ondreicka, Katarina Sevic, Mladen Stilinovic, Plágium 2000, SZAF (Fischer Judit, Mécs Miklós) további művészek és művészkiadványok
A háromrészes tárlatot programok kísérik, melyekről részletes információ a www.tranzit.orgés a www.metatron.sh/koztesido honlapokon található.
