A tárlat a ?közös? és az ?eltérő? utak viszonylatában az 1870 és 1920 közötti időszak festészeti, szobor és grafikai anyagát vonultatja fel, kiegészítve iparművészeti tárgyakkal. Jól nyomon követhetővé válik a bemutatón, hogy az átívelt mintegy ötven év alatt hogyan újult meg, változott és alakult át a korszak képzőművészete. A kiállítás az első két évtizedet felvillantó képekkel indít, Ausztria és Magyarország művészetének e korszakbeli hasonlóságát, a szerves összekapcsolódásokat, a stiláris és hangulati rokonságokat érzékelteti. Az új természetszemlélet festői irányzatainak megjelenésével a historizmus egyeduralma az 1870-es évekkel megtörik. A realizmus, a plein-air, az impresszionizmus és a naturalizmus térhódítása révén kiszínesedik a képzőművészet osztrák és magyar palettája. Szinyei Merse Pál és Hans Makart barátságának képi dokumentumai között első ízben lesz látható a Szinyei hagyatékában megmaradt, ajándékba kapott két Makart tájkép. Az Albert Zimmermann bécsi akadémiai tájfestő osztályába járt osztrákok ? Jakob Schindler, Eugene Jettel, Rudolf Ribarz- mellett ott találjuk Paál Lászlót és Mészöly Gézát is, ugyanakkor az ún. osztrák hangulati impresszionizmus, a ?stimmungs impressionismus? elsősorban Mednyánszky Lászlóhoz köthető. A rokoni szálakat a kiállításon olyan párosítások érzékeltetik, mint Paál László és Eugene Jettel, Mészöly Géza és Theodor von Hörmann valamint Mednyánszky László és Jakob Schindler képeinek egymás melletti bemutatása. A kiállítás által átfogott időszak alatt talán a legszorosabb kapcsolat a szolnoki művésztelepen alakult ki, ahol az alapító mester az osztrák August von Pettenkofen volt és mellette olyan jeles osztrák festők is megfordultak és alkottak az alföldi kisvárosban, mint Tina Blau, Anton Romako vagy Johann Gualbert Raffalt. Az elváló utakat jelölik az l890-es évektől a késői naturalizmus és plein-air stílusában dolgozó művészek; a nagybányaiak ? Ferenczy Károly, Hollósy Simon, Iványi Grünwald Béla, Csók István, Réti István ? és a késői szolnoki művésztelep alkotói ? Fényes Adolf, Zemplényi Tivadar. A kiemelkedő magyar életművek ? Rippl-Rónai József, Vaszary János, Gulácsy Lajos, Csontvári Kosztka Tivadar ? mellett felvillan a világhírű osztrák művészek, Gustav Klimt, Egon Schiele és Oscar Kokoschka egy-egy remekműve is. A XX. század elején újabb szerves kötődések tanúi lehetünk a bécsi Hagenbund és a budapesti Kéve művésztársulat, valamint a magyar Művészház és az osztrák Neukunst kapcsolatai révén. A hazai népies szecesszió és az osztrák geometrikus szecesszió izgalmas kontrasztjában, reprezentatív válogatásban jelennek meg a két ország ?gesamtkunst? ? összművészeti ? műhelyeinek, a gödöllői művésztelep és a Wiener Werkstätte iparművészeti remekei. Befejezésül a magyar avantgárd, a Nyolcak és az aktivisták ? Czóbel Béla, Czigány Dezső, Márffy Ödön, Perlrott Csaba Vilmos, Nemes Lampérth József, Uitz Béla, Tihanyi Lajos - műveit a bécsi emigrációban alkotó Kassák kör művészeinek képei, az osztrák modernek és a bécsi kinetizmus képviselői kísérik. A kiállítás, a két ország közötti páratlan összefogásnak köszönhetően egyedülálló lehetőséget teremt arra, hogy a jól ismert nagy osztrák mesterek ? Makart, Klimt, Schiele, Kokoschka ? művei mellett a magyar művészet vetületében, egy tágabb horizonton is bepillanthassunk az osztrák stílustörekvésekbe és megismerkedhessünk olyan művészekkel, mint Koloman Moser, Carl Moll, Michael Powolny, Alfred Kubin, Albert Paris Gütersloh, Max Kurzweil, Theodor von Hörmann. A kiállítás helyszíne: Magyar Nemzeti Galéria, Budavári Palota C épület, földszinti időszaki kiállítóterem A kiállítás időpontja: 2004. március 19. ? május 17.
