Somogyi Laura Szökés című installációját mutatja be: térbeli cérna-rajzokon elevenednek meg egy szökés mozzanatai. A mű helyspecifikusnak nevezhető; a helyszín nyújtotta adottságok inspirálták és formálták. A sötét helyiségben alakokat látunk, amint az akciófilmekből jól ismert alaphelyzetet felidézve menekülnek. Széles mozdulataik összeolvadnak, mintha egyazon figura mozgásfázisait látnánk. A rajzok üres körvonalakként lebegnek a levegőben, felkeltve azt az elbizonytalanító paradox hatást, hogy kifelé-felénk futnak-e vagy befelé-el tőlünk. Miként abban sem lehetünk egészen bizonyosak, ha megpróbálunk elszökni valami elől, minden igyekezetünk ellenére nem kerülünk-e mégis egyre közelebb és közelebb hozzá.
Szabó Dorottya festményein a varrás, a hímzőfonal használata intenzíven érezteti hatását: a tűszúrta nyomokon átszivárgó festék, a sablonpauszok leegyszerűsített rajzolatai, a festékrétegek finom árnyalatai teremtik meg munkáinak sajátosan leegyszerűsített karakterét.
A képek kiindulópontjaként használt tárgyak és személyes élmények hétköznapisága átértelmeződik, időtlenné válik. A sokértelmű, titokzatos világ kitárul: felidéződnek az emberi lélek, a személyes múlt és a kultura emlékei, saját sorsok kérdései fogalmazódhatnak meg.
Ezen a kiállításon előkerül egy eddig elhalványult gondolati szál is, amely a korai varrást használó munkákból merítkezik. Megkísérli körülírni a közös nevezőt Somogyi Laura munkájával.
