A participációs, vagy más néven részvételi tervezés tulajdonképpen az adott lakóközösség kezdetektől való bevonását, aktív részvételét preferálja. A Kortárs Építészeti Központban megrendezett építész embe? kerekasztal beszélgetéssorozat keretében Építészet és aktivizmus címmel neves szakemberek vitatták meg az építészeti tervezéssel kapcsolatos tapasztalataikat. Marthi Zsuzsa építész, várostervező szerint "egy városnak is a lelke határozza meg a környezetét", hiszen az ott élők erőteljesen befolyásolják, alakítják a körülöttük lévő világot, amely egyfajta árulkodó tükörként is funkcionál. Az építész "impotens várostervezési folyamatról" beszélt, mivel szerinte a közszféra, amelynek a várostervezést kezdeményeznie kellene, az önkormányzatra hárítja a feladatot. A folytonos jogszabály-módosítások helyett a magyarországi tervezési szisztéma reformjára lenne szükség - mondta.
A beszélgetőpartnerek egyetértettek abban, hogy szükség lenne a különböző társadalmi rétegek bevonására. Marthi Zsuzsa az alá- és fölérendeltség megszüntetését, mellérendeltséggé változtatását emelte ki, míg Kapy Jenő főiskolai tanár (SZIE Ybl Miklós Építéstudományi Kar) az egyetemek bevonását és a fejlesztést érintő előrelépések hiányát hangsúlyozta. Ha egy építész és egy várostervező zárt ajtók mögött beszéli meg a teendőket, ne lepődjünk meg, ha az eredmény esetleg nem mindenki tetszését nyeri el. "Fejlesztőnek, civilnek és a közérdeknek egyszerre kell részt vennie a folyamatban" - mondta Marthi Zsuzsa, aki beszámolt vállalkozó szellemű, a várostervezésbe a közösséget is bevonni kívánó polgármestereket tömörítő, egyedi kezdeményezéséről, amely a Halhatatlan Polgármesterek Titkos Társasága névre hallgat. Az újító kezdeményezések híve Kristin Faurest (Corvinus Egyetem, Tájépítészeti Kar) is, aki kiemelte: "A mai hallgatók sokat rajzolnak és keveset olvasnak". Nehezményezte, hogy nagyon kevés a magyarul olvasható szakirodalom, emellett a participációs, közösségi tervezési módszereket nem csak különlegességként, hanem a tájépítészet szerves részeként kellene oktatni. Kapy Jenő olyannyira fontosnak tekinti a közösség bevonását, hogy egyenesen úgy fogalmazott: "Az embersors és a Föld sors eggyé vált. Alkotó emberre van szükség, aki magas hőfokon tud áldozatokat vállalni. A társadalom individualizálódott: az egyén egymaga hegyeket tud megmozgatni, de ezzel együtt a felelőssége is megnőtt". Az építészszakma helyét illetően - hogy a megbízó vagy a használó oldalán állnak-e - a szakemberek egyhangúlag a használó érdekét hangsúlyozták, de hozzátették: a gyakorlatban ez nagyon gyakran nincs így. A közösség bevonását szorgalmazó, konstruktív párbeszéd elindult - eredményeivel remélhetőleg a gyakorlatban is találkozhatunk majd.
