Krizsán Zoltán "új-kortárs" festőművész kiállítása

Képző

Az idő telt és az emberek hitetlenkedtek, és azt bizonygatták maguknak, hogy Ő nem is lépett ki sehonnan, csak azt máshogy látják, képzelegnek, fikcionálnak. De ez a magyarázat sem elégítette ki őket, mert tudták, hogy az Ő eljövetele rendelkezik valami hihetetlen mély tartalommal. Ez pedig nem lehet más, csakis a vágyak mélysége, az álmok szépsége, egy kirajzolódott, sokkal élesebb s édesebb élet, mely egy vonzó, erőteljesebb, világosabb tükörképe annak amiben mi élünk. Krizsán Zoltán festményeiben e három jelképes felfogás, a vacillálás és a közöttük lévő kapcsolatok, egyértelműen jelen vannak és persze még megannyi furcsa és triviális gondolat. A megnyitón Tóth Viktor érzelemgazdag, elgondolkodtató jazz muzsikája jár majd körül minket, mely telis tele kérdőjelekkel és tökéletes háttere, hangja, mesemondója lesz a monumentális festményeknek. Mindannyian tele vagyunk fantáziával, kérdőjellel, melyekkel ez alkalommal fontos tojásait alkothatjuk az Aranytíz fészkének. - (andyvazul) Kép: Sacra animale "... témájának egyik szintjén sem idézhet meg konkrét emléket. (Azonban így sem nélkülözi a kollektív emlékek általi képzetalkotás lehetőségét, kulturális és vallási vonatkozások megjelennek az ábrázolást felépítő fogalmakban és formai hagyományok tekintetében is.) "Ahhoz, hogy az emberi közösség fundamentumát szétrombolják a legbiztosabb út az életvallás (ateizmus, racionalizmus) elterjesztése. Nietzsche szavával: a legkisebb ember. A szendvicsvilágban üdvözült-tetű." Ez a kép a korszellemet, az emberi szellemet a vak luciditás jegyében idézi meg. "A gondolkodásban a primer ösztön és az értelem közé ékelődött világosság, amelynek különös tulajdonsága, hogy vak (lucidité aveugle, vak ész)." "Ez a vak luciditás leszűkíti, elnyomja, és kifosztja az életet. Az életet korrumpálja, legfőképpen, mint filozófia és világnézet és tudomány, vagyis, mint ún. igazság." "Az életfa transzcendens gyökereit és koronáját levágni, és csak a biológiai életet megtartani, minden erőt az életre összpontosítani, berendezéseket építeni, amelyek csak az élettel számolnak, életéhséget szítani, mohóságot igazolni, mert az élet élvezet, itt kell elérni mindent, most az egészet." Vagyis a "vak ész" az élvezet szolgálatában öncélú materializmusba taszította az emberi szellemet. Ami egyet jelent az ember emberi voltától való megfosztásával, az állati léttel. Innen a szent állat ambivalens fogalma, a sacra animale. Azonban a sacra kifejezés itt már csak a hagyományokban őrzött múltra utal. Az ezzel szemben álló aktuális életrenddel és tendenciáival ellentétben. A sacra animale, a kép monumentális figurája, az önmagából kifordult ember démoni valósága mi vagyunk. Egy szent helyen, egy reneszánszkori itáliai templomban. A rozettán beömlő fény, a fény egyetlen látható forrása három gyertya árnyékát veti a kopott falra, ahol korábban szentképek lehettek. A figura előtti térből a kép és a szemlélő közötti térbe villanva tollak, galambtollak hullnak. Ennyi maradt a jelenkor valósága számára, az emberi szellem abszolútumát jelképező attribútumának, azaz a szentlélek jelenlétéből. Miután a galambot jól elkészítve elfogyasztottuk, tollát az öncélú racionalitás tintájába mártva beigazolhatjuk az életvallást. A konkrét értelemben nem dekódolható, ám nyilvánvalóan bibliai jeleneteket ábrázoló kapu a kép harmadik szintjén jelenik meg. Jelentése a befogadó felfogásának függvényében többféle lehet. Amennyiben a kép részének tekintjük, a vallást, mint a horizontális létből való egyetlen kiutat történeti kontextusban mutatja. Ellenben ha a tükörírásban megjelenő felirat összefüggésében nézzük, akkor kilép a kép dimenziójából és velünk együtt, a kép felületéről tükröződve a valóság részeként, jelenik meg. Ezáltal a képen megjelenő materialista démon, Isten "szent" állata válik illúzióvá. Azaz, ha tudomásul vesszük, hogy a vallás ma aktuális kiutat jelent számunkra, akkor, kívülről tudjuk szemlélni saját, bemocskolt, elaljasított és végső soron állativá tett lényünket. Ez a kép indikációja, rólunk." Megnyitó: 2005. szeptember 14. 18 óra Kiállítást megnyitja: Szentkirályi Miklós, a Magyar Restaurátor Kamara Elnöke Zenél: Tóth Viktor Tercett A kiállítás helyszíne: Aranytíz Művelődési Központ, 1050 Budapest, Arany János utca 10. A kiállítás megtekinthető: 2005. szeptember 14. - szeptember 30.