KUCSERA ANDRÁS - kiállítása a Terasz Galériában

- Én vajban szoktam kisütni!

Aki nem ismerné ezt a történetet, annak van húsz másodperce arra, hogy megismerje. Ennek legegyszerűbb módja az, hogy én most húsz másodperc alatt elmondom.
Származási hely: Vonnegut Példabeszédek - Prédikátorok könyve 126. 16-28.
Egy koncertteremben vagyunk, teltház, sötét, a nézők jólöltözöttek, értő füleket viselnek, a zenekar kifogástalanul teszi a dolgát. Két egymás mellett ülő hölgy beszélgetésbe kezd, hogy a tartalmas estet még tartalmasabbá tegye. A szimfonikusok a végkifejlet felé haladva egyre nagyobb hangerőt produkálnak. Az asszonyságok ennek megfelelően kénytelenek emelni a sajátjukat, hogy érthető legyen a mondandójuk egymás számára. A zenekar crescendóba torkollik, majd a végső pillanatban az összes hangszer egyszerre elhallgat. A beálló katartikus csendben, mintegy záróakkordként, jól hallhatóan és mindenki számára érthetőn hangzik el: - Én vajban szoktam kisütni!

Kép - Úton - olaj, farostlemezen 84x115 cm

Kucsera András nem képzömű vész, hanem a Föld nevű bolygó elemeinek megismételhetetlen konstellációja, és ezek itt nem képek, hanem Kucsera András tartozékai. Darabok belőle. Annyi darabja van, hogy soha nem is kísérletezett aszal, hogy közszemlére tegye valamennyit. Minden műve kész, ott van benne, már egy másik stáció, hogy afféle szokványos módon kézzelfoghatóvá tegye őket, és kiaggassa valamilyen falakra. Kucsera András minden művének gyüjteménye és összessége, Kucsera András a mű.
Az örök avantgárdisták tulipiros mellényei, kerge kalapjai, dühítő kijelentései, hatalmas somja és telhetetlen ágyéka jut eszembe, ha megpróbálom képpé alakítani, s valahogyan megidézni őt magam előtt. Hogy az ember azon túl élhessen, ahol mindennek a határa van, két végén égethesse a szertartási gyertyáját és mégse haljon meg soha. Ugyanis az élet az egyetlen valamirevaló dolog a világon. nem a múlt, nem a jövő, hanem a ,jelen. Hogy hol él az ember, az nem igazán számottevő.

Kép - Kapcsolat - olaj farostlemezen, 80x125 cm

Ma már azt hiszem, megelégednék némely Whitman darabkákkal is az előbbiek helyett, abból is kikerekedhetne egy Kucsera-portré: Sokat állj ellent, s keveset engedelmeskedj (A másik: mintha tőle hallanám) Nem elég, hogy~ megvan ez, földgolyónk, s egy bizonyos időnk, Én a földgolyók ezreit akarom és minden időt. Nos, helyben vagyunk.
Kucsera Andrásnak egészen egyszerűen más a viszonya a mindenséghez, meg ehhez a satnyuló való világhoz, mint az ember típusú élőlényeknek általában. Képtelen megfeledkezni arról, hogy elemek kombinációjából á1l, s épp ezért kozmikus összefüggésben reggelizik, vesz levegőt, gyújt rá, tartja a kapcsolatot anyaggal és szellemmel egy időben. Kevés olyan képzőművész létezik, aki az érvényesülést hozzá hasonlóan úgy kerülné, mint farkasember a hajnalt. Ennek oka igen egyszerű. Kucsera András, amikor életének valamelyik pillanatát művé alakítja, megelégszik azzal, hogy elámuljon ezen a csodatételen. Itt bújhat meg az értő és méltó előhang zátonya.

Kép - Vonzódás - olaj farostlemezen, 85x115 cm

Node, én nem vajban szoktam kisütni, úgyhogy inkább mondanék egy illusztratív szándékú példát, a Mester arcképét gazdagítandó. A futballpályára becselleng egy ismeretlen játékos, megszerzi a labdát, dekázgat vele, bemutat néhány zsebcselt, majd félpályáról lő egy elképesztően nagy gólt. Felocsúdni sincs ideje a népeknek, az ismeretlen játékos megint megszerzi a labdát, dekázgat vele, csinál néhány lélegzetelállító zsebcselt, majd a másik (mondjuk a saját) kapuba is lő félpályáról egy elképesztően nagy gólt. Aztán leporoszkál a pályáról, mert ezzel a részéről elintézettnek tartja a dolgot. Mindkét gólt üdvrivalgás fogadta (végülis nem ez a cél?), a szabályok meg ki a fenét érdekelnek? "A tehetség még nem jelenti azt, hogy fel is kell használni" - idézhetné az ismeretlen játékos a Prédikátorok Könyvéből, de kisebb gondja is nagyobb annál, minthogy ezt megtegye. Valahogy így. Ó ti drága trénerek, csapatkapitányok, galériatulajdonosok és képkereskedők! Megpróbálhatnátok néha nem vajban kisütni.

Kép - Vallomás - olaj farostlemezen 80x125 cm

A köröttünk látható kollekcíónak tárgya, témája és közös nevezője az Aktus. Aktus tizenkét pillanatban. A formát kapott aktus tizenkét pillanata, kész arra most itt, hogy velünk folytatódjék. Aktusok, a menekülés útvonalai. Ha a testünk engedné, valószínűleg őrökre benne laknánk, mert meglenne hozzá a muníciónk. Ám testünk pusztulását kénytelenek vagyunk ölbe tett kézzel végignézni. Az aktus fűvel-fával, a fűvel és a fával is; könyörgés, rimánkodás, dühöngés, tombolás, sírás, szitkok, szentségelés, bármilyen aljasság elkövetésére való hajlandóság kinyilvánítása, csakhogy ne kelljen ölbe tett kézzel nézni testünk pusztulását. Számokkal nem kifejezhető sokasága a próbálkozásoknak, az áldozatként bemutatott felkínálkozás nem egyéb, mint annak kinyilatkoztatása, hogy a hiábavalóság elfogadhatatlan. Az aktus fohász a hiábavalóság oltára előtt.

Kép - Párban - olaj farostlemezen, 85x115 cm

Velúr dallamok borotvaéles zongorán (részlet)

Csak egy pillanatra fordultam el, s mindjárt meghalok. Mit keresek ezen a szemétdombon? A varjak ismerősek, a károgásuk árnyéka korábbi varjakra emlékeztet. A többi ismeretlen. Az összes korábbi díszlet átment a szemétégetőn. A porból és hamuból teremté Szilícium Mobilt és Digitálist. Mobil és Digitális rekordsebességgel átmegy a szemétégetőn. A lakás falai néhány milliméterrel közelebb húzódnak egymáshoz. Melegedni vagy félni? - Senki nem képes felmérni ennek a rövid útnak a hosszát - ingatja fejét sajnálkozva egy őszi búcsúban a Falak Kapitánya. Csomagol, készülődik, utazásra készülődik, bekattintja a bőrönd zárait, aztán máris lehet lerugdosni a fedélzetről, mert célba ért. Megérkeztünk, miféle kikötés ez, miféle kikötő? Egyedül vagyok! Hol vannak a hozzátartozóim, hol vannak a cimborák? - mindegyik ezzel jön. - Hol lennének? Átmentek a szemétégetőn. Udvariasan átadták helyüket Mobilnak és Digitálisnak. Lerugdostuk őket a fedélzetről. Halottak. Ki a fenét érdekel az értetlenkedésed?

Kép - Alkalmi ajánlat - olaj farostlemezen, 46x79 cm

Terítsd magadra az XL-es árnyékodat, húzódj meg a falaid között, s várj a sorodra. Senkinek nem sikerül, érted? Senkinek. Most, hogy felfogtad, egyúttal el is vesztetted minden lehetőségedet arra, hogy tegyél ez ellen valamit. A szavatossági idő, tudod, a szavatossági idő. Mire megtanulod elolvasnia betűit, meg a számsort, addigra jár le. Próbálj meg velúr dallamokat játszani egy borotvaéles zongorán. Hogy legalább legyen meg a te illúziód arról, hogy cselekszel valamit. Velúr dallamokat játszol borotvaéles zongorán. Ám a következő napon már Stefát hallani Miron Bialoszewski hangján, vagy Kucsera András hangján, de nem a mélyből, hanem a temető felszínéről. Idézem a Feljegyzet című költeményt:
Állnak a temetőben, gyertyát gyújtanak sírnak egyszercsak felkiált Stefa: - Emberek mit sírtok 50 év múlva egyiktek se lesz a világon!
A visszhang meg kristálytlsztán és érthetően hozza vissza,: Én nem vajban szoktam kisütni!

Kép - Ritmus - olaj farostlemezen, 56x80 cm

Arra kérem önöket, hogy ne tekintsék meg a kiállítást. Álljanak oda a képek elé, s engedjék meg, hogy a képek tekintsék meg önöket.
Sikeres kapcsolatteremtést kívánok mindanyiuknak.

Kucsera András aktus című kiállításán látható képek megvásárolhatók!

Kép - Várakozó - olaj farostlemezen, 59x79cm