(MTI) - A 2010. január 31-ig látható kiállítás az alkotó harminc, nagyméretű festményét mutatja be csaknem három évtized terméséből válogatva.
A tárlattal a közönség a kortárs magyar festészet egy különleges, kvázi-naivnak mondott életművéből kap ízelítőt. Galambos Tamás magát irányzatokhoz nem kapcsolódó, önálló világot teremtő művésznek vallja magát. Pályája kezdetén a rácsodálkozás öröme, a naivitás jellemezte, amit mára felváltott a tudatosság, az irónia és a kritika.
Wehner Tibor művészettörténész a XIX. századi naiv festőhöz, Henri Rousseau-hoz hasonlította abban, hogy varázslatosan meseszerű, álomittas festészetet teremt, ugyanakkor elénk tárja a hazugságok világát is.
A simontornyai kiállításon az alkotó mindkét korszakából láthatók művek. A korábbiak közé tartozó alkotás a Velencei karnevál, a Velencei emlék és a Történelem, a rendszerváltás után készült többek között a Nagy kaméleon (1996), vagy a Barikád (2006) és a Kordon (2007) című kép. Ezek ironikus közéleti tartalma elvitathatatlan.
Galambos Tamás Hincz Gyula és Barcsay Jenő tanítványaként 1963-ban végezte el a Képzőművészeti Főiskola festő szakát. Közel negyedszáz jelentősebb hazai és külföldi kiállításon mutatkozott be önállóan, köztük 1990-ben Simontornyán. 1988-ban Munkácsy-díjat kapott.
