Lakner László az életművével foglalkozó művészettörténészek egybehangzó véleménye szerint a XX. századi klasszikus avantgard kiemelkedő képviselője. Ami azt is jelenti, hogy miközben a 60-as évektől kezdve a kortárs képzőművészet minden lényeges irányzata átjárta művészetét, mindvégig belső útját járva egyéni kézjegyű, a magyar, amerikai, német, és más hatásokkal együtt is azonnal felismerhető műveket teremtett. 1936-ban Budapesten született, 1954 és 1960 között ugyanott végezte a Képzőművészeti Főiskolát. 12 évesen kezdett rajzolni, a '60-as évek elejétől folyamatosan kiállító művész, 1968-ban már Essenben is szerepelt a Folkwang Múzeumban. 1974-ben DAAD ösztöndíjjal került Berlinbe, azóta Berlinben és Essenben él, fest, ír és tanít. 1980-81-ben New Yorkban a PS1-ban dolgozott ösztöndíjasként és kiállított az Institute for Art and Urban Resources at The Clocktower galériájában. Mindeközben magyar művész maradt, ahogy itthon európai művész volt a kezdetektől fogva. Intellektuális képességei, a XX-XXI. században szokatlanul magas színvonalú szakmai ismeretei, önmagával és létrehozott alkotásaival szembeni rendkívüli igényessége teszik európaivá és magyarrá. Választ tudott és tud adni az önmagának fiatalon feltett kérdésre: mi a kép, mi a kép és a szöveg viszonya, mi a matéria, az anyag szerepe a festészetben, meddig terjednek a képi határok, a szó, a gondolat, a költészet, a filozófia hogyan tud együtt létezni a vizuálissal, a csak képiként megfogalmazhatóval. A válaszokat korai realista, fotorealista, koncept műveitől a mai napig keresi. Nagyon is érdekli a realitás, a politikai és társadalmi környezet, de mindez a képiség függvényében, a képi gondolkodás jegyében, a képpé szerveződő struktúrák keretében. És persze van humora, öniróniája, képei érzékiek, olykor már-már erotikusak. 2004 végén Budapesten a Ludwig Múzeumban (Budapest - Kortárs Művészeti Múzeum) rendezett kiállításon nyomon követhettük, mit jelent számára Rembrandt, Joseph Beuys, Paul Celan, és még sokan mások, hogy zajlik a metamorfózis képein, hogy rétegződik életműve és hogy kapcsolódik időben és térben mindaz össze, amit az elmúlt évtizedekben létrehozott (pl. Danaé I. 1965 és Danaé II. 2002). A berlini Collegium Hungaricumban bemutatásra kerülő kamara kiállítás az életmű egészéből válogat. Feltehetően bizonyítja, hogy Lakner László több nyelvet beszélő, nagy ívű alkotó, aki különböző korszakaiban különböző nyelven megszólaló műveiben is azt a magatartást képviseli, ami csak a legnagyobbakra, egyben mestereire - Rembrandt, Goya, Ben Sahn, Francis Bacon - jellemző. - S. Nagy Katalin, a kiállítás kurátora A kiállítás helyszíne: Collegium Hungaricum Berlin, Karl-Liebknecht-Str. 9 10178 Berlin A kiállítás megtekinthető: 2006. május 18. - június 18. Nyitva tartás: hétfőtől péntekig 9 órától 20 óráig, szombaton és vasárnap 15 órától 20 óráig
