A budapesti tárlathoz képest a művész nagyobb lélegzetű, több műalkotást tartalmazó projekttel jelentkezik Dunaújvárosban. A kiállításon festmények, rajzok, szobrok, videók szerepelnek. A művész szándékai szerint az önállóan is értelmezhető alkotások kombinációja egy nagyobb egységként, a Kortárs Művészeti Intézet tereibe tervezett installációként is olvasható.
A művek ábrázoló jellegűek, mint iski korábbi sorozatainál is megfigyelhettük. Azokról is, és a friss anyagról is a művészeti oktatás és diskurzus által elkoptatott és szalonképtelenné vált kifejezés: a ?valósághűség? juthat az eszünkbe. iski ábrázolási technikái ? legyen az olajfestmény, ceruzarajz vagy nemesfémből öntött szobor ? a ?megszólalásig olyan, mintha??, az antik időktől ismert művészeti paradigmának kívánnak megfelelni. A bravúros ábrázolási készség önmagban is élményszámba menő iski-féle gyakorlatán túllépve az aktuális (ha úgy tetszik: kortárs) művész döntései válhatnak érdekessé számunkra, nézők számára. Miért érdekes egy fenyőfa? Miért emeli ki a művész a tapasztalati világ univerzumából és miért választja festménye tárgyául 2010-ben? Miért önti hosszadalmas, bonyolult és körülményes eljárással ezüstbe a finom tűlevelekből álló fenyőágacskát ? és miért festi le ezt fehérre, hogy elrejtse a szobrocska anyagát, a nemesfémet?
Bármi is iski Kocsis válasza, és bármi is a kiállítás látogatóinak válasza ezekre a kérdésekre, az bizonyosan a művész vagy a néző művészetfogalmáról árul el sok mindent. Élhetünk a gyanúperrel, hogy a színes és ?valósághű? látványvilág megalkotásával iski pontosan erről a kérdéskörről gondolkodik.
