| E különleges tárlat címében rejlő kérdésre írók, képzőművészek és hozzátartozóik sora, a civil élet különböző területein dolgozó műtárgytulajdonosok széles köre egy-egy alkotás kölcsönadásával, a "legkedvesebb képpel" kapcsolatos történetek, személyes emlékek megírásával válaszolt. Az így létrejött alkalmi tárgy-együttes nemcsak a válogatás eddig még soha máshol nem alkalmazott szempontja miatt számíthat megkülönböztetett érdeklődésre, hanem azért is, mert a műtárgyak többsége - a huszadik századi magyar képzőművészet jeles mestereinek egy-egy vagy több alkotása - most kerül először a nyilvánosság elé. |
 |
| SZALAY LAJOS: A szent család (1937) |
| SZALAY LAJOS (1909-1995) A szent család (1937) olaj, vászon - 100x80 cm - J.j.l.: Szalay L. 1937 SZALAY LAJOS (1909-1995) A Szent Család / 1937 olaj, vászon - 100x80 cm - J.j.l.: Szalay L. 1937 A Szent Család című képben benne van Szalay Lajos élete. Beleolvasok Sümegi György vele készített interjújába, és ide sorakoznak az adatok. A képet nézem, amely díjat nyert a fő- iskolán. Négyszer megfestette a kiírt témát, mert nyerni akart a bizonyításhoz és a megélhetéshez. A lovakat, melyek ábrázolásában benne van a paraszti származása, hogy Tarnabodon a nagyapja volt a legnagyobb gazda, ahogy mondja: "eszmélésem első tapasztalati eleme a ló." S még hozzáteszi: "Ha vasútállomáson születtem is, az laquo;én vagyokraquo; ráeszmélése mégis az istállóban történhetett: itt vagyok én, ott meg valami rajtam kívül."() ()Azt állította magáról, hogy nem tud festeni, a színekkel, bánni. Mint mondta: "A festés laquo;csinálásraquo; lett volna." A vonal volt számára a fontos. A ragozott vonal. Szavakként használta a vonalat, becézte, szerette, kifejezése alá rendelte. Pedig festő is volt. A festészetben Derkovitsot fogadta el, József Attilához hasonlította kifejező erejét, új mondanivalóját és hangját. Szalay Lajos is ehhez a nemzedékhez és erőhöz tartozott. Új volt, ahogy megszólalt, újak voltak a gondolatai, pontos társadalomismerete ahogy a vidéki és a paraszti világot látásmódjával, észlelésével és tudásával "bevitte", egyesítette a városokban élők világával. Programot csinált, de nem szenvelgőn, nem szentimentálisan határozottan. Önmaga erejének és tehetségének biztos tudatában - de mindig az elhivatottság alázatos fogadásával - volt ő Szalay Lajos. Szavai tiszták, pontosak. Festő is lehetett volna...? Festő is volt. A Szent Család című festménye is bizonyítja ezt.() Sz.L. |
 |
| Nádasdi Sárközy Elemér: Balatoni mólón (1934) |
| A tulajdonosok közül sokan a Kassák Múzeum felkérésére szánták rá magukat életükben először arra, hogy otthoni környezetük gyakran emléktárgynak számító, kegyelettel őrzött darabját: Anna Margit, Bálint Endre, Bene Géza, Czóbel Béla, Csernus Tibor, Csók István, Deák-Ebner Lajos, Sonia Delaunay, Dési Huber István, Ferenczy Béni, Frank Frigyes, Gadányi Jenő, Kassák Lajos, Kornis Dezső, Márffy Ödön, Ország Lili, Scheiber Hugó, Szalay Lajos, Tóth Menyhért, Vajda Júlia, Victor Vasarely, Vaszari János és mások - számukra valamely oknál fogva oly kedves - alkotását közgyűjteménynek kölcsön adják. Ezzel megosztva másokkal azt az örömet, amelyet egy szerencsés pillanatban született olajfestmény, grafika vagy szobor az őt szemlélőnek szerez. |
 |
| Turcsán Miklós: Sivatag (1987) |
| A kiállítás kapcsán született emlékezéseket, vallomásokat - az új információk sokaságát tartalmazó, művelődéstörténeti érdekességű írások e sorát - a tárlat katalógusában olvashatják el az érdeklődők.
Fotó: Bálint F Gyula |
