SZALAY LAJOS (1909-1995) A szent család (1937)
olaj, vászon - 100x80 cm - J.j.l.: Szalay L. 1937
SZALAY LAJOS (1909-1995) A Szent Család / 1937 olaj, vászon - 100x80 cm - J.j.l.: Szalay L. 1937 A Szent Család című képben benne van Szalay Lajos élete. Beleolvasok Sümegi György vele készített interjújába, és ide sorakoznak az adatok. A képet nézem, amely díjat nyert a fő- iskolán. Négyszer megfestette a kiírt témát, mert nyerni akart a bizonyításhoz és a megélhetéshez. A lovakat, melyek ábrázolásában benne van a paraszti származása, hogy Tarnabodon a nagyapja volt a legnagyobb gazda, ahogy mondja: "eszmélésem első tapasztalati eleme a ló." S még hozzáteszi: "Ha vasútállomáson születtem is, az laquo;én vagyokraquo; ráeszmélése mégis az istállóban történhetett: itt vagyok én, ott meg valami rajtam kívül."()
()Azt állította magáról, hogy nem tud festeni, a színekkel, bánni. Mint mondta: "A festés laquo;csinálásraquo; lett volna." A vonal volt számára a fontos. A ragozott vonal. Szavakként használta a vonalat, becézte, szerette, kifejezése alá rendelte. Pedig festő is volt. A festészetben Derkovitsot fogadta el, József Attilához hasonlította kifejező erejét, új mondanivalóját és hangját. Szalay Lajos is ehhez a nemzedékhez és erőhöz tartozott. Új volt, ahogy megszólalt, újak voltak a gondolatai, pontos társadalomismerete ahogy a vidéki és a paraszti világot látásmódjával, észlelésével és tudásával "bevitte", egyesítette a városokban élők világával. Programot csinált, de nem szenvelgőn, nem szentimentálisan határozottan. Önmaga erejének és tehetségének biztos tudatában - de mindig az elhivatottság alázatos fogadásával - volt ő Szalay Lajos. Szavai tiszták, pontosak. Festő is lehetett volna...? Festő is volt. A Szent Család című festménye is bizonyítja ezt.()
Sz.L.
|
