Számomra az idő a legdöbbenetesebb jelenség, amit a létezésben csak megtapasztalhatunk. Rés a valóságérzeten; mindenütt, mindenben jelenlévő, nyugtalanító kérdőjel. Egyszer, éjjeli őrségben, álltam a csillagos eget nézve, és a zsigereimben éreztem, ahogy zuhanok át az időn és lehetetlen megkapaszkodnom. Álomból hirtelen felriadva bárki érezheti egy pillanatig, hogy minden időkön kívül, öröktől fogva létezik. Kétségbeesetten kapaszkodunk egy konszenzuális valóságképbe és nagyon akarunk hinni abban, hogy az idővel minden rendben van. De a megbizonyosodást maga az időérzékelés teszi lehetetlenné. Antropomorf fogalmaink kényszerű alkalmazása miatt reménytelenül összekeveredik minden. Semmiben sem lehetünk igazán biztosak. Azzal a meghasonlottsággal kell élnünk, hogy létezésünknek épp a legelemibb aspektusát nem érthetjük meg. A sorsukra hagyott, pusztuló ipartelepek másnak eldózerolni való romhalmazok ? számomra kincsesbányák; kimeríthetetlen forrásai a vizuális változatosságnak. Emberkéz-tervezte, de már az anyag természete szerint erodáló felületek és kontúrok, káprázatos ?rend? szerint kitört ablaküvegek. Árnyjátékok és kataton mozgássorok, melyek csendes szemlélődésre hívnak; szavakban megfogalmazhatatlan alapkérdésekre nem-verbális válaszokat adnak - én pedig a fényképezőgéppel jegyzetelek. Helyszín: Liget Galéria, 1146 Budapest, Ajtósi Dürer sor 5. A tárlat megtekinthető: november 6-27 között. Megnyitó: november 6-án, 18 órakor
