Lossonczy Tamás 1923-27 között Vaszary János tanítványa az Akadémián. 1926-ban jár először Párizsban és megérinti az akkor ott forrongó képzőművészeti élet, jár Hollandiában a De Stijl konstruktivista csoport tagjainak meghívására, ám a konstruktivizmus nagy festőjével, Piet Mondriannal mégis Párizsban ismerkedik meg, még 1929-ben. "Péter", ahogy néha ma is emlegeti, nagy hatással van rá, és erre az időre tehető nonfiguratív korszakának indulása is. A konstruktivizmus szintézisét azonban idő híján "Péter" helyett ő valósítja meg a világban talán először, ugyanis nem sokkal halála előtt beszél neki Piet Mondrian a konstruktivizmus általa felvázolt organikus folytatásáról, amely elképzeléséből ő maga már egy képet sem tud megvalósítani, mert megakadályozza halála ebben. Lossonczy pedig sugárzóan örökifjú lékekkel képviseli a folytatólagosságot munkásságában, bár az is igaz, hogy már semmilyen kategorizálást nem visel el művészete. Papírszobrokat kreál, rajzol, kollázst és szitagrafikát készít, hangnaplót vezet, amelynek kazettáit letétbe helyezve őriznek, de mindenekfelett fest, és fest. A költészet magaslataiba viszi a leegyszerűsített vonalak, formák, színek, az esendőségek és a megkonstruált valóság elegyét. Akár egy haiku vers, úgy szólnak színei, ecsetvonásai, keze által megálmodott formái. "költemény a máról, környező világunkról, a természetről, az emberről és a kozmoszról. Láthatóvá tett feszültségek és harmóniák, melyek színben, formában, ritmusokban jelentkezve megérintenek mindannyiunkat - s melyeknek igenlése ott él bennünk sokáig" - írja Palasovszky Ödön, az 1978-as katalógusának előszavában. Mára mit sem veszített aktualitásából, pedig eltelt közel harminc év, hogy újfent a Műcsarnokban legyen Lossonczy-kiállítás. Az ötvenes évek hallgatásra késztetik. Innentől fogva rajztanárként él, és jobbára a műteremnek dolgozik. Kiállítása közel harminc esztendőn keresztül csak elvétve lehet. Aztán a rendszer, talán hogy mutassa erejét, "tűr" (Támogat - Tűr - Tilt), és 1978-ban egy nagyszabású kiállítással tudhat ismét a világ Lossonczy művészetéről. Pedig a festészetét hányszor kezdi újra és újra elölről. 1944-ben bombatalálat éri műtermét, alkotásainak java odavész. Aztán a hallgatás hosszú évei után - azután, amikor nyugdíjazzák újból - nem telik el nap, hogy a falépcsőn a szédítő magasba fel ne menne dolgozni a műterembe, még ma is. (nincs lift). "Monet-val mondom: én úgy festek, ahogy a madár énekel" - vallja Lossonczy. 1992-ben a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia alapító tagja lesz, 88 évesen! 1994-ben kap Kossuth-díjat, amely élete talán első hivatalos elismerése 90 évesen, és négy esztendő múlva - ugyan már kora miatt nem utazhat, de művei eljutnak a világ számos pontjára - így például Rómában, az EUR-Maglia metróállomáson felavatják nagyméretű köztéri mozaikját. "Én ezt a művemet Róma város népének ajánlottam" - mondja büszkén Lossonczy. 2003-ban (99 évesen) Párizsi Kék Szalon néven galériát nyit Budapesten. 2004-ben a 100. születésnapja alkalmából a Magyar Köztársaság Érdemrend Tisztikeresztje kitüntetésben részesül. Idén augusztusban ünnepelte csendesen a 101. születésnapját, és most október 6-ától november 13-ig látható a Műcsarnokban kiállítása. Lossonczy mindig itthon maradt magyar festő, - s bár erre számtalan alkalma és lehetősége adódott az idők során - nem emigrált. Talán ennek is betudható, hogy ma, ha Párizsban, vagy Amsterdamban, vagy netán New Yorkban lenne ez az életmű-kiállítás, róla zengenének órásplakátok, a média tele lenne nevével, újságok címlapján látnánk vissza munkáit, Budapesten egy sor név csupán a három kiállító közül a Műcsarnok homlokzatán álló banneren. Ez persze nem a másik két, egyébként kitűnő művész ítélete, de talán egy önálló kiállítást is megért volna Lossonczy Tamás életműve. (Munkáinak sokszorosa maradt kiállítatlanul.) "Reménykedve és a művészet erejében való hittel bocsátjuk el ezt a kötetet. Szálljatok hát rajzaim és vigyétek szeretetemet a szívekbe" - a 100. születésnapjára megjelent kötetét bocsátja így útjára, és ezek a mondatai fokozottan igazak jelen kiállítására. Csak kívánni tudjuk, hogy minél több ember szívébe érkezzenek el Lossonczy Tamás színei, formái, vonalai, örökfiatal ragyogása ezen kiállítás alkalmából is, és kívánjuk, hogy minél több lelket érintsen meg a Műcsarnokban. - Takács István, 2005.
