A mai napig, ha a tudományos szakirodalomban a képregényt művészetként említik, gyakran az alábbi jelzőkkel egészítik ki: kommersz, underground, populáris, triviális és alacsony. Azzal, hogy 1994-ben Robert Williams, az egykori Zap Comix képregényrajzolója elindította a Juxtapoz magazint, felelevenítette az egykor rebellis képzőművészeti folyóiratok hagyományát, és fórumot biztosított azoknak a művészeti jelenségeknek, amelyekkel meg lehetne tölteni a ?posztmodern elutasítottak szalonját?.
Ezt a ?kiállítóteret?, illetve az alkotásokat nem a hagyományos művészeti helyszíneken kell keresnünk, hanem ők találnak meg minket: a közterek felületein, magazinokban, lemezborítókon, gördeszkák hátlapján vagy épp valaki felkarján, talán pont ezért sem kerültek a műkritika látóterébe. Nem lehetnének előítéleteink egy vizuális produktummal kapcsolatban kizárólag a megjelenési hordozójából kiindulva: ez legalább akkora hiba lenne, mint amikor megelőlegezzük valaki szellemi képességeit abból, hogy az illetőnek magas-e vagy alacsony a homloka.
.
A Szatyorban április közepéig látható tárlaton Borbás Róbert, Gabay Gergely, Gazdag Ágnes, Gáspár Tamás, Jáger Attila és Kupcsik Adrián munkáit láthatók.
