Szent Lukács napján ünnepeljük a kép születését. Szent Lukács volt a Madonna festője a Madonna pedig a kép. Palkó Tibor képei a Madonna újjászületését ábrázolják. Természetesen felsorolhatnánk, hogy milyen történeti, felszíni változásokon ment keresztül a kép, de a kép mégiscsak valami olyasmi, ami egyébként nincs a valóságban, mert különben nem lenne értelme megcsinálni. A kép tehát egy másik világnak a képe, s úgy vélem Palkó Tibor képein egy olyan motívumkincs bontakozik ki, amely részben azzal a kérdéssel is foglalkozik, hogy mit látunk, hogy mi a látás. Látjuk-e a világot? Számos olyan figura van körülöttünk, akinek nincsen szeme, mégis hangsúlyos a szeme. Hangsúlyos kontúrokkal van körülvéve, kialakul körülötte tehát a látás. Az Úr szeme mit jelent? Azt, hogy látja a világot, rettegjünk tőle, mert mindent lát, vagy pedig Ő látott valamit, a látással született meg a világ? Látva látjuk a világot, egyébként esetleg a világ nem is létezik. A látásunk tehát tulajdonképpen a világ létrehozatala. Ezért nem mindegy mit nevezünk látásnak és milyen ez a látás. Azt látom, hogy Palkó Tibor elszakad attól, amit "a látás"-nak mondunk a hagyományos képzőművészeti értelemben. Néha olyan dolgokat fest a képeire, ami egy összetett biológiai rendszer, amit nem is mi látunk, hanem kifejezetten a szem lát, mintha elvonatkoztatna attól, amit a lélekkel vagy akár a lélek nélkül a valóságot látó ember láthat, mintha csak a szem látását próbálná megtalálni. Mi az a szem? Mi az, amit teremt és létrehoz a szem? Ezeket a formákat látjuk feltűnni a képein, amelyeket ezek a madonnaszerű alakok- akár jósnő, akár párkaszerű- sors alakoknak tűnnek. A sorsot tehát a látással és valamiképp az Úrral hozza összefüggésbe. Sosem tudom elfelejteni azt a néhány sort Kassák Lajos egyik képverséből, amelyben írja, hogy az "Úr lebeg a vizek felett". Tudjuk, hogy a keresztény mitológia szerint a teremtéskor lebegett a vizek felett. Csupán csak azért említem, hogy érzékeljük annak a kontextusát, az összefüggéseit, ami a Palkó Tibor képein "a látás"-nak nevezhető. Mindezeknek nagyon szoros összefüggése van az előbb felsorolt Jászsági vagy Jászsághoz kötődő művészek közül valakivel, akinek a megdöbbentő freskóiról hosszú ideje és még ma is vitázik a köz és az úgynevezett szakma. Ezek a freskók a jászszentandrási templomban Aba Novák Vilmostól valók. Rendkívüli erejű tekintetek, szemek és kezek sokasága - a sötét háttér előtt megjelenve - mutat fel egy kegyetlen, és mégis látomásszerű világot. Azt hiszem egy olyan világot, amely legközelebb áll - nemcsak Palkó Tibor új képei megsötétített hátterei és erős kontúrjai miatt - azzal a világgal, amit talán Palkó Tibor is keres, amit talán a képnek, a nem létező világban bele hozott képnek a lényege lehet. - Keserü Katalin művészettörténész (az Ernst Múzeum igazgatója) megnyitóbeszédéből részlet, amely elhangzott 2004. október 22-én a Magyar Festészet Napján (Jászberény, Hamza Múzeum) A kiállítás helyszíne: Ateliers Pro Arts / A.P.A.!, 1085 Budapest, Horánszky u. 5. A kiállítás megtekinthető: 2005. május 19. - június 18. Nyitva tartás: K-P: 14.00 -19.00; Szo: 11.00-18.00
