Így számos olyan szociófotó és kulturális fotó van a kiállításon, ami Oroszországban talán nincs meg, vagy ha igen, akkor nem olyan jó minőségben - vélte fotózsurnaliszta, aki egyben a Magyar Újságírók Szövetsége szakosztályi titkára.
Bánkúti az ilyen kulturális kuriózumok közül kiemelte Balla Demeternek azt a fotóját, amely 1969-ben készült, s a szovjet színészbálvány Vlagyimir Viszockij megismerkedését örökíti meg későbbi feleségével, Marina Vlady francia színésznővel a francia kommunista pártlap, a L,Humanité moszkvai tudósítójának lakásán.
A szociófotókat pedig - szegényekről, öregekről - a legnagyobb szovjet fotósok sem merték megcsinálni, mert ezért Szovjetunióban keményebb megtorlás járt, mint az akkori Magyarországon - magyarázta Bánkúti.
Mint mondta, láthatók a kiállításon olyan fotók is, amelyek a maguk idejében Magyarországon sem jelenhettek meg. Ilyen az a Ferihegyi repülőtéren, 1972-ben készült fénykép, amelyen Kádár János magyar vezető, szovjet küldöttséget búcsúztatva orosz módra szájon csókolja szovjet kollégáját, Leonyid Brezsnyevet.
"Ezt Magyarországon megcsinálta Bánhalmi Pál és eltette. A Szovjetunióban viszont ezeket a képeket meg sem merték csinálni, mert féltek, hogy valaki megláthatja a negatívot és besúgja őket" - mondta Bánkúti.
A kiállítás egyébként André Kertész első világháborús, orosz frontvonali képével indul egy menekülő családról (1916-ból, reprodukcióban), mintegy a később világhírűvé vált fotós előtt tisztelgés gyanánt.
Ezután azonban rögtön a hithű kommunista Reismann János 1930-as évekből való szovjet életképei következnek (a kolhoztól a moszkvai utcákon át a Carmen színpadi próbájáig). Ezt követik Robert Capa képei, aki 1947-ben bejárta a Szovjetuniót. Jelen van a kiállításon öccse, Cornel Capa is, aki leghíresebb fotókat készítette Borisz Paszternak szovjet regényíróról.
Csemegének számít Vigovszki Ferenc (MTI) Brezsnyevet és Kádárt vadászaton ábrázoló 1965-ös fényképe is (amely akkor csak a német Stern magazinban jelent meg).
Szerepelnek a kiállításon Ács Irén portréi Valentyin Katajev íróról, s Bulat Okudzsava költőről, Szalay Zoltán képe David Ojsztrah dirigálásáról, vagy Benkő Imre zsánerképei az 1970-es és 80-as évtized fordulója körüli Moszkváról, Volgográdról, Tbilisziről.
Már az orosz rendszerváltást illusztrálta Szabó Barnabás, aki 1993-ban megörökítette, hogyan lövette Borisz Jelcin orosz elnök ágyúval a Szovjetunióból örökölt, vele szembeforduló parlamentet.
Arra a kérdésre, hogy megörökítettek-e a magyar fotósok olyasmit, amit szovjet kollégáik nem, Jevgenyij Berezner Moszkvai Modern Művészeti Múzeum igazgatóhelyettese, aki a kiállítást megnyitotta, így felelt: 15-20 évvel ezelőtt még igennel válaszolt volna, mert ezekből a felvételekből valóban több szabadság érződik ki, mint amennyi az akkori szovjet fotósoknak megadatott. De az 1985-ös peresztrojka óta, a tilalmak feloldása óta nagyon sok minden került elő, amit a szovjet fotósok megcsináltak, de asztalfiókba rejtettek. Így ez a kiállítás csak megerősíti Bereznerben azt a kellemes érzést, hogy a szovjet fotósok is, ha tisztességesek voltak és szerették a hivatásukat, nagyon érdekes dolgokat csináltak, és ténylegesen a világ fotográfiájának derékhadához tartoztak.
További cikkek ebben a rovatban
