| A kiállítás egyik nagy erénye, hogy a 14-24 év közötti fiatalok és tanáraik átfogóbb képet kapnak erről a korszakról, amely mindenki számára méltó mementó. A kiállítás hitelesen bemutatja a zsidók vagy a törvények által zsidónak minősített magyar állampolgárok, valamint a romák jogfosztását, üldöztetését, legyilkolását, és az ebben közreműködők felelősségét. |
 |
| A kiállítási program két nagy egységre bontható mind tematikailag, mind a terek jellege alapján. A föld alatti kiállítótér jellemzően sötét és modern térsor, míg a zsinagóga mint kiállítótér rendkívül világos és erősen díszített belső tér. A feldolgozás tengelyét az a folyamat alkotja, amelynek során az állam lépésről lépésre megfosztja polgárait mindattól, ami az embert emberré teszi: állampolgári jogaitól, egzisztenciális biztonságától és tulajdonától, szabadságától, emberi méltóságától és végül a puszta életétől. |
 |
| A föld alatti kiállító teremben a megfosztási és kifosztási folyamat egyes állomásait mutatják be. A hangsúlyos végpont 1944, a gettók, a deportálás és végül Auschwitz magyar története. A kiállítás második nagy térbeli egységében az egykori zsinagóga épületében a kiállítási tematikák két üzenetet fogalmazták meg. Az egyik a társadalom többségének közönye mellett az üldözöttek nem maradtak teljesen egyedül, sok magyar és nem magyar ember segítette, mentette őket, gyakran saját életét is kockára téve. |
 |
| A másik üzenet az, hogy a legyilkolt polgárok, az elpusztított családok és a megsemmisített közösségek után maradt hiány pótolhatatlan, a nemzet vesztesége jóvátehetetlen. Az egyes témák megértését, "átélését" valós családi történetek, egyéni sorsok bemutatásával érik el a kiállítás alkotói. A látogatók családok sorsán keresztül követhetik nyomon az üldöztetés fázisait. A kiállítás létrehozói az elmúlt egy év során az országon belül és határainkon kívül is jelentős kutatási, szervezési munkát végeztek, valamint a levéltárosok, történészek, muzeológusok sok új, értékes dokumentumot, fényképet tártak fel. |
