(MTI) - A február 5-ig nyitva tartó tárlat alatt a magyar kollégák biztosan kigondolják, mi lehet a folytatás - mondta az Ermitázs főigazgatója, Mihail Piotrovszkij a csütörtöki sajtóbemutatón, érzékeltetve, hogy a háromoldalú együttműködést, amely a századforduló körüli évtizedek változó osztrák és magyar művészetének egymásra hatását, s orosz kapcsolódásaikat bemutató kiállításban megjelenik, kétoldalú követheti Magyarországgal is.
A szentpétervári sajtóértekezleten Wilfried Seipel, a Kunsthistorisches Museum és Fodor István, a Nemzeti Múzeum címzetes főigazgatója is a három ország emberi kapcsolatokban tükröződő intézményi együttműködését dicsérte, felidézve a 2003-as bécsi kiállítás (Az áttörés kora: Bécs és Budapest a historizmus és az avantgárd között), majd a 2004-es budapesti kiállítás (Klimt, Schiele, Kokoschka és a dualizmus művészete a Nemzeti Galériában) sikerét.
Ez a két nagy siker, valamint Seipel és Piotrovszkij régi barátsága is kellett ahhoz, hogy első ízben jelentős magyar kiállítási anyag juthasson el az Ermitázsba, s megérlelje vezetőiben a gondolatot, hogy Magyarország felé is nyissanak - vélte Koncz Erika kulturális államtitkár-helyettes az oroszországi magyar évadot záró tárlatról.
A reprezentatív Előteremben és Miklós teremben látható 390 magyar és 160 osztrák alkotás sokféle műfajt képvisel: az apró képeslapoktól a nagyméretű festményekig és szobrokig, a ruháktól a vázákig, az üvegablakoktól az épülettervekig, a színházi díszletektől a könyvekig. Mindezt kiegészíti néhány festmény és üvegtárgy az Ermitázs gyűjteményéből.
Emellett a Koncertteremben (külön katalógussal, de a kiállítás szerves részeként) Zichy Mihálynak, a cári udvar festőjének ugyancsak az Ermitázsban őrzött rajzait, akvarelljeit sorakoztatták fel.
A tárlat törzsanyaga azt a fél évszázados átmeneti korszakot mutatja be, amikor Bécs és az 1873-ban egyesült Budapest világvárossá válik Párizs mögött, betörnek az európai művészetbe, s a természethű ábrázolást áttöri a mindent másképp látó avantgárd.
Bécs eleinte kistestvéreként támogatja Budapestet, a századfordulón féltékenyen elfordulnak egymástól, majd 1908-10-től Budapest jelentősége megnő - már egy itteni siker is nemzetközi ugródeszkának számít -, s a két város és művészei partnerként kezelik egymást - magyarázta F. Dózsa Katalin kurátor.
Az osztrák és a magyar kultúra átfedései és művelőinek egymásra hatása jegyében a magyar oldalon többek között Lotz, Benczur, Székely Bertalan, Munkácsy, Szinyei Merse, Mednyánszky, Rippl Rónai, Csontváry, Gulácsy képei láthatók a kiállításon. Az orosz kapcsolódásokat főleg Rippl Rónai és Uitz Béla útjainak hatása jeleníti meg Zichy munkásságán kívül.
