Az Írország déli részén fekvő Corkot érte az a megtiszteltetés, hogy elsőként lett Európa első kulturális fővárosa. A Cork 2005 projekt egész éves programtematikáját John Kennedy igazgató dolgozta ki, az ötletek 90 százalékát nyilvános egyeztetésre bocsátották. Tavaly május 4-én született a döntés, hogy a kulturális főváros projekttel egybekötve teret adnak a 10 újonnan csatlakozott uniós tagállam művészeti bemutatkozásának. A Cork Civic Trust igazgatója, John Miller által kezdeményezett rendezvénysorozat az Enlargement (Bővítés) címet kapta. A koncepció azokat a változásokat állítja a középpontba, amelyek alapvetően átrajzolják az összeurópai politika, művészet, kultúra, kereskedelem és technológia erőviszonyait, és radikálisan átalakítják a korábban megszokott földrajzi dimenziókat és adminisztratív struktúrákat. A "Bővítés" projekt célja az, hogy a vizuális művészetek segítségével közvetítse az új tagországokból érkező "izgalmas szellemiséget, vizuális szépséget és kreatív energiát", illetve hosszú távon partnerkapcsolatok épüljenek ki a kulturális intézmények és szereplők között. A szervezők azt szeretnék, ha a most megkezdett úton Cork lenne az első, "biztonságos kikötő, ahol meg lehet pihenni, feltölteni a szellemi tartalékokat, és folytatni az utat". A bemutatkozás egyszersmind alkalmat nyújt arra, hogy az egyes országok letegyék névjegyüket egy olyan városban, amelynek arculatát már számos más kultúra formálta. A XVI. századi, egykor Szent Péternek szentelt templomból átalakított épületben, a Cork Vision Centre-ben január 6-án vette kezdetét az "Enlargement! bringing the New Europe to Cork" (Bővítés - az Új Európa Corkban) projekt. A megnyitón Pat Cox, az Európai Parlament volt elnöke történelmi pillanatként emlékezett meg a csatlakozási szerződés athéni aláírásáról, és a Vízkereszt kapcsán méltatta a mostani esemény jelentőségét. "Egy új korszak hajnalát köszöntjük most is, mint akkor, amikor a napkeleti bölcsek megérkeztek Jézushoz".A harmónia és az egység ünnepe ez - jelentette ki, hozzátéve, hogy 2005 az új tagországok megismerésének éve lesz. A "Bővítés" állandóan változó, egy évig tartó kiállítás, "Európa társalgója", ahol havonta más-más új uniós tagország művészi arculatát ismerheti meg a közönség (novembertől decemberig Írország zárja az eseménysorozatot). A nagyszabású projektben meghatározó szerepet vállalt a Cork Civic Trust, a városi önkormányzat és a magánszektor által fenntartott közhasznú önkéntes szervezet. Észtország januári bemutatkozása után most Magyarországon van a sor: február 2-a és 26-a között két egyformán elismert, de gyökeresen más stílust képviselő képzőművész, Lugossy Mária és Gaál József alkotásait állítják ki "Szabadulás" és "Álomban létező" címmel, mintegy 100 négyzetméternyi területen A kettős tárlat kurátora Nagy T. Katalin művészettörténész, szervezője a Hungarofest Kht. A kiállításokkal párhuzamosan a 2010-es Európa Kulturális Fővárosa címre pályázó hazai városok (Budapest, Debrecen, Eger, Győr, Kaposvár, Kecskemét, Miskolc, Pécs, Sopron, Veszprém) tartanak kulturális-gasztronómiai bemutatót. Az események február 9-én az Auer Vonósnégyes koncertjével egészülnek ki, míg a Triskel Arts Centre-ben a Jött egy busz..., a Kontroll és az Ébrenjárók című filmeket vetítik. A programok létrejöttét a NKÖM támogatta. Magyarország corki vendégszerepléséhez Göncz Árpád volt köztársasági elnök írt angol nyelvű előszót, amelynek tartalma a következő: "A leckét mindenekfölött nekünk, a magyar politikai döntéshozóknak kell megtanulnunk. Úgy kell megértenünk a térkép, a múlt, a jelen és a jövő üzenetét, hogy közben ne dramatizáljuk túl a múltat, és ne cipeljük magunkkal annak minden terhét. Ugyanígy nem szabad utat tévesztenünk a jövő délibábjának bűvöletében. A múlt értékét pontosan azok a kövek jelentik, amelyek átmenthetőek a jövő építésére. Mindattól fenntartás nélkül meg kell válnunk, ami a jövő építésének útjában áll." Az alkotókról Lugossy Mária kőből, acélból, bronzból és üvegből építi szobrait. Műveit 1973 óta számos helyen, többek közt Bilbaóban, Madridban, Tokóban, New Yorkban, Chicagóban és a párizsi Louvre-ban állították ki. Munkáiban változatos témákat jár körül, intenzíven foglalkoztatja az emlékezés és a tagadás, a születés, az élet és a halál ciklusa. Kisméretű szobrokat éppúgy alkot, mint monumentális köztéri műveket. Művészetében visszatérő motívum az erőszak-szeretet és a szenvedés-remény dichotómiája. Műveiben a lenyűgöző látvány a taktilis felfedezés élményével párosul, ami erős reakciót vált ki a szemlélőből. Gaál József festőművész hatalmas vásznai egyidejűleg ellenpontozzák és egészítik ki Lugossy Mária hatásos szobrait. "Álomban létező" címmel új munkáit mutatja be Corkban, egy olyan gyűjteményt, amely az alkotó sajátos látásmódjával idéz meg különös teremtményeket, a bennünk élő-lélegző lelkeket. Nagy T. Katalin kurátor szavaival (részlet a katalógusból): "A hatalmas figurák talán egy sohasem volt, de mégis létező multi-kultikus labirintusból valók. Alakjai évszázadok óta járják a mitikus folyosókat, bolyonganak az istenkereső útvesztőkben, hogy képesülve elfelejtett vagy csak elfedett érzéseket, érzeteket tárjanak föl. Gaálnak átjárása van álom és valóság, e világ és túlvilág, tudati és tudatalatti szféra között, mintha észre sem venné, mikor halad át - Hölderlin szavával élve - a "könnyű kötésű hídon". Kiállításának címe is - "Álomban létező" - ezt az áttűnést sugallja, a megfoghatatlan álom és a felfoghatatlan létezés látszólagos ellentéte nála összeolvadni látszik. Művészetével a kollektív emberi szellemet idézi meg, mintha minden mítoszok elődjét, az ősmítoszt keresné, mert ahogy ő maga mondja: "A tudatalatti s a tudat feletti, a tudatos és a tudattalan a művészetben szétválaszthatatlan. Az ihlet éteri és ösztönös egyszerre, esendőség és tökéletesség, alászállás és felemelkedés." Gaál festményei a jungi értelemben vett "belső képek, a secundum naturam akaratlagos előhívásai". Saját személyiségének, művészetének megformálásakor gyakran a pogány és keresztény hagyományhoz nyúl vissza, mindig újabb és újabb maszkokat ölt magára, hogy megidézze, vagy éppen elriassza a démonokat. Énekét hallgatva, képeit, szobrait nézve, az embernek sokszor az az érzése, hogy az a bizonyos "könnyű kötésű híd", valójában egy-egy mű, melynek elkészültével a művész visszatér az evilágba, hogy aztán újra nekivágjon annak a bizonyos útnak, amit alkotásnak nevezünk."
