Magyarország felülről

Az impozáns aulában egymással szemben Pécs és Budapest légifelvételei fogadnak, az idei év két fővárosa. Beljebb az ismert vagy kevésbé fölfedezett magyarországi műemlékek, a visegrádi Vártól Véménd, Mecseknádasd, Csátalja szépségeiig. Gerster végigpásztázza a hét világörökségi helyszínt, a délutáni árnyék éles kontúrjába simuló tokaji és villányi szőlőhegyeket, a lakóháznak támaszkodó pécsi Jakováli Hasszán dzsámit és az esztergomi Bazilika méltóságteljes kiemelkedését a sziklafal fölé. Épített örökség és környezet így egyszerre tárul fel, együtt adják azt a lenyűgöző látványt, amit felismerünk ugyan, de így még talán sohasem láttuk.

A felülről készült fotó különlegessége éppen ez: képes egybefoglalni azt, amit a földi pillantás csak érzékel, de nem lát. Amit az építészetben illeszkedésnek, ház és környezet harmóniájának neveznek, igazán ebből a perspektívából nyer értelmet. Felülről egészen máshogy látunk a gödöllői kastély kiegyensúlyozott nyugalmára, hiszen innen nem csak a tömegek, a stíluselemek, az építészeti részletek tárulnak fel, hanem az a nőies, befogadó gesztus is, amellyel az épületszárnyak átölelik a parkot, vagy az organikus szerkezet, amivel a saroktornyok ízületként kapcsolják a főtömeghez az oldalszárnyakat.

Tác (Gorsium)

Ami szintén elsőre feltűnik a felvételeken, az a városok és települések szerkezeti szépsége. Ahogyan Pécs városnegyedei csatlakoznak egymáshoz a kiépülés kronológiája, a lakosság összetétele, a templomok és dzsámik rendje szerint, vagy ahogyan a budapesti Hősök teréből elindul az Andrássy út sugárirányú vonala, és a folytatásában elrendeződik a város közepe, talán ez a kiállítás legnagyobb élménye. Ez a városszerkezet mindenütt rendkívül karakteres látványt nyújt. Minden egyes képen együtt él, együtt lélegzik a táji adottságokkal, a folyók ívével, a domborzattal. Amikor egy város közepén nagyszabású bontás és annak helyén új építés körvonalazódik, amelyik megbontaná ezt a szerkezeti szépséget, jó, ha a tervezők előtt legelsőként ez a felülről készült kép jelenik meg: ez az, amitől egy város önmaga. Beépítés és táj egymásra adott reakciói, és mindezek az ember mentális térképén nem megváltoztathatatlan tényezők ? de a biztonságos, belakható, szerethető város igazi kincsei.